Confessio 2007/1. [antikvár]

MEDITÁCIÓ „Új szívet adok nektek " Részlet Kálvin János prédikációjából* „Uj szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek és szemetek előtt tartsátok törvényeimet és hozzájuk igazodjatok. Abban az országban fogtok lakni, amelyet őseiteknek adtam. Az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek. (Ezékíel 36,26-28) Most pedig tekintsünk arra, hogy kinek adja Isten ezt az ígéretet. Vannak olyan bolondok és tudatlanok, akik az írásnak egy szavát sem hallották meg, s úgy gondolják, hogy az ígéret általános. Viszont bizonyos, hogy Isten csak azokhoz szól, akik tényleg népét alkotják, és akiket sajátjaiként ismer, akiket kiválasztott, hogy nyája legyenek. Ebből pedig az következik, hogy az ígéret nem terjed ki mindenkire, hanem azokra szorítkozik, akik Isten kiválasztottai, és akik valóban Egyháza tagjai. Ez pedig még bizonyosabb, ha szemünk előtt tartjuk a II. fejezetet, vagy amit Jeremiás próféta mond a 31. fejezetben, hiszen ott arról szól a próféta, hogy Isten új szövetséget köt, nem olyat (ahogy mondja), amilyet kötöttem atyáitokkal, mert azt megszegték és hozzám hűtlenek lettek, hanem törvényemet a szívetekbe vésem, és a belsőtökbe írom. Pál apostol is figyelembe vette ezt a szakaszt és magyarázatot adott hozzá, amint a Zsidókhoz írt levélben is hasonlóan járt el az apostol Pál apostol megragadja az alkalmat arra, hogy kifejtse: Isten kétféleképpen tanít bennünket, amikor kijelenti számunkra akaratát, akár írás által, akár az emberek beszéde által. Isten tehát tudatja velünk törvényét, amikor hűségesen tanít bennünket nevében. Ez azonban a betű tanítása lenne (mondja Pál apostol). Azért nevezi betűnek, hogy megmutassa, hogy önmagában ez halott, semmilyen élete nincs, csak akkor, ha Isten maga erősíti meg Szentlelke által. A próféta tehát egyáltalán nem fogalmaz félreérthetően, amikor arról beszél, hogy Isten a zsidókkal szövetséget kötött, amikor kihozta őket Egyiptom joldjéről. Ez Isten törvénye, amit nyilvánosan hirdetett. Ez a szövetség azonban meggyengült, mert nem tartották meg. Ennek oka az, hogy az atyák vétkeztek ellene. íme Isten megmutatja, hogy ha csak szól az emberhez, ha csak kijelenti akaratát Lelke által, akkor ez nem elég, s nincs állandóság a szövetségében. Ennek oka, hogy az ember nemcsak gyenge és esendő, hanem hajlamos a rosszra, és semmit nem tesz meg, amit Istennek megígért, még ha el is van kötelezve Istennek, hiszen megszegik a törvényt, amit Ö adott nekik. Ezért kell, hogy Isten egy új, szilárd és állandó szövetséget kössön velünk, hogy Szentlelke által azt bevésse szívünkbe. Jean Calvin, Sermons sur le Livre des Revelations du prophete Ezechiel Chaptires 36-48, édités par Erik Alexander de Boer, Barnabas Nagy. Neukirchner Verlag, Neukirchen-Vuyn, 2006. 44^9. p.