Bővebb ismertető
MEDITÁCIÓ ÉS IMÁDSÁG
Nincs különbség
Alapige: Rm 3,22/b-24 nincs különbség: mindenki vétkezett és hijával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által."
Azt mondja a minap az egyik lelkész egy beszélgetés során: „Persze, nekem is vannak elképzeléseim. Tervek, módszerek, koncepció, stratégia, ahogy én gondolom. Elvégre azért vagyok lelkész, azért vagyok megválasztott gyülekezeti vezető, hovatovább azért választottak meg, hogy legyenek. Nem? " Aztán azt válaszolja a másik kollega, hogy neki is vannak, de a presbiterek mindig akadékoskodnak. Kötik az ebet a karóhoz. Szemellenzősek. Maradiak. Egyik egyházi elöljárónk azzal érvel, hogy az mégsem járja, hogy a lelkészek, az ige hirdetői, egzisztenciálisan, azaz anyagilag függjenek a gyülekezettől. Mert ez micsoda kiszolgáltatott helyzet
Hallgatok és morfondírozom. Szerintem nem függünk eléggé. Szerintem nem vagyunk elég kiszolgáltatottak a gyülekezetnek. Szerintem a lelkészek többsége - kiváló és valóban mély tisztelet a kivételeknek - kiskakaskodik a maga szemétdombján. Mert ez a szokás. Mert ezt szokták meg a gyülekezetek, s viselik is konok közönnyel ezt a rossz szokást egészen addig, mig valami egészen abszurd helyzet végül ki nem borítja a mondjuk: béketűrésből őket.
Akkor? Autoritárius lelkészek szipolyoznak gyengécske gyülekezeteket? Nem, ez sem igaz. Egyik „fél" sem dicsekedhet a másikkal szemben! Ugyanis „nincs különbség: mindenki vétkezett és hijával van az Isten dicsőségének". De a lelkészek felelőssége nagyobb (Jak 3,1.)! A gyülekezetek tradicionálisan hierarchikus struktúrájának lebontásában az övék a főszerep (K. Douglass.' Az új reformáció, p. 131-134.)! Csak épp ez egy borzasztóan hosszadalmas, egyébiránt — sokak számára legalábbis - kényelmetlen folyamat Mert azzal a felismeréssel, felismertetéssel jár, hogy valóban „nincs különbség". Előjogokból, kikövetelt címekből (pl. nagytiszteletű, főtiszteletű) nem épül az Egyház. Csak valamiféle vallási múzeum. Ahová - tudom - sokan szívesen behúzódnának (húzódnak), miközben réveteg, égre jüggesztett tekintettel úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy hogyan jár (járt) el felettük az idő. Azaz korszerűtlenek, időszerűtlenek lettek. Elavultak.
Alázat. A kulcsszó az alázat. Amikor fel merem, fel akarom vállalni, hogy a vétek, a bűn nem templomi fogalom elsősorban. Hanem az én hétköznapi, mindennapi kínom és keservem. Hogy az evangélium mai, gyakorlati, közösségi újragondolása és megélése helyett mennyivel egyszerűbb a tradíciók, a sémák, a „kánaáni nyelvezet" világába menekülni. mert esetleg ami nyersen őszinte, az könnyen kicsapja a biztosítékot.
Drága árat fizetünk ezekért a külsőségekért! Drága árat fizetünk ezekért a tévutakért! S mintha eközben az Úr csodálkozón széttárt kezekkel állva nézne
Umberto Eco (Alessandria, 1932. január 5. – Milánó, 2016. február 19.) olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere.
Alessandriában, egy észak-olaszországi kisvárosban született, melynek megalapításáról szeretetteljesen mesél Baudolino c. regényében. Itt töltött gyermekéveit meséli el alteregója, a naiv-cinikus kiadói szerkesztő Jacopo Belbo írásain és emlékezésein keresztül A Foucault-inga c. regényében.1962-ben megnősült, felesége Renate Ramge német grafikus, két gyermekük van, Stefano és Carlotta.2016. február 19-én halt meg Milánóban, hasnyálmirigyrákban, amiben már két éve szenvedett.
Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken: Torinóban, Milánóban és Bolognában, közben szerkesztőként dolgozott a RAI-nál és a Bompiani kiadónál (1959–1975).A tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája. A szemiotika nagy tekintélyű tudósa lett, elnöke és tagja több olasz és nemzetközi társaságnak.
Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve c. regényével nyerte el. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit a következő regény, A Foucault-inga előtt.A tegnap szigete már igazi nehéz, barokk műveltség-regény, Eco részéről pedig igen izgalmas, briliánsan véghezvitt stílusgyakorlat, ami egy hajótörött montferratói ifjú elmélkedéseit írja le a 17. századból.A Baudolino egy kedves-ravasz pikareszk regény egy nagyotmondó fraschetai fiúról, akit Barbarossa Frigyes magához vesz, kitaníttat, majd javakorabeli emberként elmeséli kalandos és csodás eseményekkel kísért élettörténetét egy bizánci krónikásnak. Rafinált narratíva és elbeszélői egyszerűség jellemzi a regényt. Amilyen nehezen olvasható A tegnap szigete vagy A Foucault-inga, olyan olvasmányos és szórakoztató a Baudolino. Egyéb művei között meg kell említeni a Hogyan írjunk szakdolgozatot? c. könyvecskét, amely szellemes iránymutató főiskolások, egyetemisták, doktoranduszok és mások számára, ha véletlenül dolgozatírásra szánják el magukat.Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban. Ezek egy része megjelent magyarul is, többek között a Bábeli beszélgetés c. kötetben.