Confessio 2008/3. [antikvár]

MEDITÁCIÓ Az athéni beszéd Olvasandó: ApCsel 17,19-34 Amikor Pál apostol Athénben járt, a mintegy ötezer lakosú kisváros már régen nem a görög műveltség, de még mindig a görög (hellén) filozófia, így a vallás emlékeinek egyik központja volt. Lukács, a történetíró meg is említi az apostol találkozását két filozófiai irányzat képviselőivel, és a ráérő, újdonságokra éhes athéni férfiak egyik csoportjával. Úgy áll előttünk az igehirdető apostol, mint aki először a vallástudomány, majd a keresztyén evangélium kincseit tárja hallgatói elé, elindítva mindkettő, immár kétezer éves, beszélgetését. Először az ismeretlen isten (vagy „istenek") tiszteletét említi. A város ugyanis tele volt az istenségek szobraival. Pál nem harcol a különféle istenek kiábrázo-lásaival és azok tiszteletével, hanem bejelenti, hogy az ismeretlen istenektől a megismerhető Istenig szeretné eljuttatni hallgatóit (23.v.). Mit kell tudni erről a megismerhető Istenről? Ö a mindenség Alkotója, aki nem emberkéz-alkotta templomokban lakik, és nem szorul emberi kéz szolgálatára (24-35. v.). De nemcsak Teremtője, hanem Gondviselője is a világnak: életet, leheletet és minden szükségeset Ö ad nekünk (25b.v.), Ő az egész emberiség kormányzója, aki az egész emberiséget teremtette Ádámból („egy vérből"), helyet és időt adott neki a jöldön (26. V.). Sőt, ez az Isten életj'eladatot adott az emberiségnek: az isten-keresést. A „kitapinthatóság" lehetőségével és a „rátalálás" örömével (27.v), mert az embernekmind a kettőre lehetősége van, hiszen O nincs messze tőlünk, „mert Őbenne élünk és vagyunk" (28. v.). Másodszor a megismerhető istentől az igazi istenismeretig halad az apostoli gondolatmenet. Feltétele ennek a bálványokkal történő szakítás (29. v). Kitűnik, hogy a bálvány kísérlet arra, hogy rendelkezni tudjunk Istennel, de ez eleve kudarcra ítélt gondolat; arra történő kísérlet, hogy látásban járjunk és ne hitben; hogy Ö legyen olyan, mint mi, ne mi olyanok, mint Ö; hogy közel hozza Istent, s igy jutunk nagyon messze Tőle. Ám nemcsak a „szakítás a bálványokkal" tartozik a keresztyén hithez, hanem a megtérés is. Az eddigi korszak „a tudatlanság idejének" tekinthető, eddig ez az isteni kegyelem megnyilvánulása volt. „De most" azt hirdeti az embereknek, hogy „mindenki mindenütt térjen meg" (SO.v). Miért? Mert új világkorszak köszöntött be. Isten kiválasztott egy férfit (ez Jézus!). Ezt a férjit azzal igazolta, hogy feltámasztotta a halálból. Neki adta az ítéletmondást azon a napon, amikor az egész földkerekséget megítéli (SI.v). A szent apostol példát mutatott arra, hogyan kell a vallások világában élő embert megszólítani az evangéliummal és elvezetni a feltámadás hitéhez. Az athéni beszéd a vallás tudományával kezdődik, de a hit tudományánál ér véget. Bolyki János