Bővebb ismertető
Részlet:
Somkuti Gavriella versei
GÖRÖG TÁJAKON
A valaha-volt büszke oszlopokat
elfektette az idő,
álmukat földdel betakarta -
századok múltán meg ne hallják
kíváncsi korok kopogó csákányát,
amint szent mezítelenségüket
szemérmetlenül kitárják
VERONIKA
uram, az arcod ittmaradt,
kendőmbe fagyottan,
az emlékezet nem törli le
s a hatalom rettegve féli.
Szívem alá ha rejteném
tán belehalnék egy napon,
zászlóként ha lobogva vinném,
megköveznének az emberek
és a hadbavonulót
arcod nem segíti.