Csendes percek 2008. január-február [antikvár]

Tanuljatok tőlem!" Monty Roberts „Az ember, aki a lovakat hallgatja" című könyvében elmeséli figyelemreméltó élményét, hogyan tanulta meg a lovakat odafigyeléssel, nem pedig „betöréssel" idomítani. Gyermekkorában az apja lovakkal foglalkozott, de a régi módszert, fizikai eröszakot és megfélemlítést használt. Monty azonban látva a lovak szenvedését, egy jobb módszert keresett. Tizenévesként hosszú órákat töltött a vad musztángok megfigyelésével. Nézte, hogyan kommunikálnak, és hogyan teremtenek kapcsolatot egymással a testüket használva. Monty kísérletezni kezdett, hogyan használhatná ő is a testét az állatokkal való kommunikációra. Megtanulta használni a szemét, kezét, testét. Hamarosan neki is ugyanúgy reagáltak, mint a ménes tagjainak. Ezekre a tapasztalatokra támaszkodva több ezer lovas szakembert képzett ki bebizonyítva, hogy a lovaknak nincs szükségük erőszakra az idomításhoz. Monty példája elgondolkodtatott, Isten hogyan viszonyul hozzánk, és Jézus milyen módszerrel tanítgat bennünket a jó cselekvésére. A régi időkben a Mindenható Isten lefektette a törvényt, és azt parancsolta az embereknek, hogy engedelmeskedjenek, különben pokol vár rájuk. Legalábbis ezt az üzenetet hallottuk ki belőle. Azonban valami új kezdődött, amikor Isten a názáreti Jézusban eljött közénk, emberi formát vett fel, és ugyanazt megtapasztalta, mint mi emberek. Azt is mondhatjuk, hogy Jézusban Isten megtanult velünk kommunikálni, és ez által megnyerni a szívünket. A keresztyén tanítványság arról szól, hogy megtanuljunk úgy élni, amint Jézus élne, ha a helyünkben lenne. De Jézus „tanítvány képzése" soha nem volt a puszta isteni ijesztgetéssel megtűzdelt kozmikus törvényeknek való engedelmesség követelése. Ellenkezőleg, Jézus azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan (Mt 11,28-29). Stephen D. Bryant a 'The Upper Room'szerkesztője és kiadója