Csendes percek 2008. május-június [antikvár]

i ' Egyesítő szolgálat és imádság „Egyszerre két világban élek" - vallotta be egy fiatalember a csoportunkban, amikor arról beszélt, milyen helyet tölt be az életében a gyülekezet és a munka. „Állandóan a világi és a lelki kihívások közötti harcokban telnek a napjaim. Mi a kapcsolat a vasárnapi gyülekezeti életem és a hétköznapi munkám között?" Figyeljük csak meg, hogyan vélekedik a kérdésről Pál apostol, amikor életünk lelki egységét írja le: Bármit tesztek (Kol 3,17). Pál nem húz éles határt a világi és a lelki közé, a „valós világ" és az istentisztelet közé. Mindkettő része a tanítványságunknak. Ha úgy teszünk, ahogy az apostol tanácsolja, átalakulhat a mindennapi életünk. Mindent - amit teszünk - Isten elé hozunk és neki ajánlunk fel. Összekapcsolhatjuk a munkánkat és az imádságot. Ha a munkánkat folyamatosan Istennek ajánljuk, munkánk is szüntelen imádsággá változhat. Mindent - a legkellemesebbtől a legkellemetlenebb feladatokig egyaránt - elvégezhetünk, melyek által Krisztus lelkületében növekedhetünk. Dietrich Bonhoeffer írta: „A keresztyén ember imádsága túlmutat az adott időn, és kiterjed az ember munkájának egészére. Magába foglalja az egész napot, és ezáltal nemhogy akadályozná a munkánkat, hanem előmozdítja, megerősíti, jelentést és örömöt ad neki. Ezáltal tehát a hívő ember minden szava, minden tette, minden fáradozása imádsággá válik."* Munkánkat mindig imádsággá változtathatjuk, a mai napon is. Ez oly módon átformálhatja az életünket, ahogy eddig nem is képzeltük. *Life Together (er. Gemeinsames Leben): The Classic Exploration of Faith in Community, New York: Harper and Row, 1954. p. 71. Stephen D. Bryant a 'The Upper Room'szerkesztője és kiadója