Csendes percek 2008. szeptember-október [antikvár]

Jézus nyomon követi életünket Jézus Krisztus végig nyomon követi életünket „éjjeleken és nappalokon át"*, mint a samáriai asszonyt a kútnál. Figyeljük meg a Jn 4,1-26-ban, hogyan fordul oda Jézus ehhez az asz-szonyhoz, nem kívánva semmit jobban, mint hogy megossza vele az örökélet vizét, amiért a világra jött. Jézus az asszony életének mindennapjai között tűnik fel: a rekkenő déli hőségben a nyilvános kútnál. Egyszerű evilági kéréssel fordul az asszonyhoz: „Adj innom!" Viselkedése felkelti az asszony kíváncsiságát, aki kérdéseket tesz fel: „Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" (Jn 4,9) Bizonyára csodálkozik: Kicsoda ez az ember? Beszélgetés közben Jézus ajándékot kínál az asszonynak: az „élő vizet", aki a jelképet először nem érti. Jézus egy olyan kapcsolatot ajánl, amin keresztül az asszony a Lélek ereje által táplált életet kaphat. De ő szó szerint érti Jézus szavait, és ezt válaszolja: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni" (15. vers) Egy áttörés történik, amikor az asszony rájön, hogy Jézus egy „próféta", aki a valóságot látja, az ő küzdelmével és bűneivel együtt. De próbára teszi Jézust: vajon az istenimádás kérdésében a zsidók vagy a samáriaiak oldalán áll? Jézus itt egy mélyebb ígéretre mutat rá. Az asszony ellenáll, jobban szeretné az ajánlat elfogadását a jövőbe kitolni. De Jézus újra az itt és most felajánlott ajándékra irányítja a figyelmét: „Én vagyok az, aki veled beszélek!" (26. vers) Minden nap és minden csendességünkben gondoljunk erre a történetre. Jézus Krisztus nyomon követi az életünket és szeret minket. Mindennél jobban szeretné nekünk adni az „örök életre buzgó forrásf (14. vers). Hallgassunk arra, aki ezt mondja: „Én vagyok az, aki veled beszélek." *Francis Thompson: The Hound ofHeaven Stephen D. Bryant a 'The Upper Room'szerkesztője és kiadója