Csendes percek 2013. január-február [antikvár]

Hogyan jutunk onnan ide? Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (Préd 3,1) Hamvazószerda idén február 13-ra esik. 50 nap alatt a születés és élet karácsonyi ünneplésétől eljutunk a halálra emlékeztető hamvazkodás komorságáig. Hogyan jutunk onnan ide? Mindig is éreztem egy kísértést, hogy jó lenne karácsonyból egyből húsvétba ugrani, talán egy palacsintára megállva húshagyó kedden. Sokkal szívesebben ünneplem a Megváltónk születését, majd újjászületését, minthogy a közbenső áldozatos napokon elmélkedjek. De az idei gyors átmenet arra emlékeztet, hogy Isten hív minket mindkét helyre. Isten szeretett gyermekei vagyunk mind fényes, mind sötét időkben. Talán túl könnyű a gyermek Krisztushoz kapcsolódni, akit anyja tart karjában, vagy a feltámadott Krisztushoz, akit körülvesznek a fellelkesült tanítványok. Nehezebb a hamuért (a bűnbánat lehetőségéért) hálát adni. Hol érezzük leginkább jól magunkat? Az ünneplés vagy a csend vonz inkább? Az idei böjti időszakot várva, úgy tervezem, hogy naponta elgondolkozom az út gazdagságán és rendeltetésén. Ebben az évben megpróbálok elcsendesedni és értékelni minden múló napot. Ezen kiadvány meditációi elvezetnek bennünket vízkereszttől a nagyböjt bűnbánatához. Miközben egyik évszakból a másikba igyekszünk, a fenti szavak arra emlékeztetnek, hogy Istennel való kapcsolatunk állandó. Isten szeretett gyermekei vagyunk sötétségben és világosságban, és az év minden közbülső időszakában. Sarah Wilke a The Upper Room nemzetkőzi kiadója