Csendes percek 2018. szeptember-október [antikvár]

Részlet a műből: "Elhívást kaptunk Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (lPt 4,10) A mi felekezeti tradíciónkban az istentiszteleten minden héten elmondunk egy bűnvalló imádságot elismerve ezzel esendő emberi voltunkat és megbékélésünket Istennel. Az imádság egyik verziója így kezdődik: „Irgalmas Istenünk, megvalljuk, hogy vétettünk ellened gondolatban, szóban és cselekedetben, mindazzal, amit tettünk, és amit nem tettünk." Amikor ezt az imádságot mondom, az „amit nem tettünk" sokkal jobban rám nehezedik. Miközben természetesen teszek olyan dolgokat, amikkel megbántok másokat, ezeket általában meg is tudom nevezni, és tudok tenni ellenük. De „amit nem tettünk meg" bármi lehet. Talán elmulasztottam a saját lelki gyakorlatomat egy kevésbé zsúfolt hét reményében, vagy elfordultam egy szükségben lévőtől, gondolván, hogy kényelmetlen egy idegennel szóba állni. De lehet, hogy tudatában sem voltam annak, hogy elmulasztottam az együttérzés lehetőségét. Van jelentősége annak, hogy ezt az imádságot, mint gyülekezet mondjuk el. Amint a fenti idézet is emlékeztet bennünket, mindannyian különböző lelki ajándékokat kaptunk, és elhívást, hogy különböző módokon szolgáljunk. Isten senkit nem hív arra, hogy egyedül végezzen el mindent. Ehelyett Isten elhív minket, a Krisztus testét, hogy saját lelki ajándékainkat használva megosszuk kegyelmét a világgal. Együtt tudjuk betölteni azt, amit Isten elénk helyezett. Ebben a Csendes Percekben többen megosztják személyes tapasztalataikat arról, hogyan használták, vagy nem használták az Isten által nekik adott lelki ajándékokat. Amikor olvassuk ezeket, vegyük észre; Isten meghív, hogy lelki ajándékainkkal szolgáljunk másoknak. Hogyan válaszolunk az ő hívására? Lindsay L. Gray, The Upper Room szerkesztő igazgatója"