Csendes percek 2020. január-február [antikvár]

Ragaszkodjunk a reménységhez!A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. (Róm 5,5)A legtöbb ember számára az újév reményteli időnek tűnik, mert egy friss kezdet lehetőségét tartogatja. Azonban elég gyakran, a vártnál gyorsabban szertefoszlik a reménység, amivel elkezdjük az évet. A karácsonyi ünneplés után újra folytatódik a munka, a családi élet, a közösségi és iskolai feladatvégzésünk. Ugyanazok a szokásos minták töltik ki az időnket, és elszívhatják az évünk frissességének és reménységének egy részét.Nem azt akarom mondani, hogy a remény teljesen elhalványul. Az Istenben való hit arra hív minket, hogy reménységben éljünk, és mások számára is a remény fénysugarai legyünk. Az a reménység, amit Istenben találunk, olyannyira maradandó, amennyire egy újév reménysége soha nem tud lenni. Az Istenben való reménység megalapoz bennünket Isten gazdagságában, irgalmában és szeretetében. A kihívás az, hogy megragadjuk és megéljük ezt a reménységet minden nap.Kiadványunk szerzői felvillantják, és példát adnak arra, hogyan találhatunk reménységet Istenben, majd azt hogyan táplálhatjuk a megpróbáló és a boldog időkben is. Azért imádkozom, hogy ezek a történetek bátorítást és ösztönzést adjanak mindnyájunknak, hogy a reménység által Istenben meggyökerezve mások számára is reménysugarat tudjunk adni az előttünk álló évben.Lindsay L. Gray, The Upper Room szerkesztő igazgatója