Csendes percek 2020. május-június [antikvár]

A leghatékonyabb bizonyságtétel Megdöbbentek és csodálkozva mondták: íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. (ApCsel 2,7-8.11) A városban, ahol felnőttem, majdnem mindenki keresztény volt, akit ismertem. A keresztény hitünk a mélyen belénk ivódott keresztény értékeken alapult, amiről a barátaimmal ritkán beszéltünk. Amikor mégis, akkor felfedeztem, hogy a barátaim sokkal vehemensebben és hallhatóbban megfogalmazták, miben hisznek, mint én. Gyerekként gyakran azon tűnődtem, hogy talán nem is vagyok hívő, mivel nem beszéltem nyíltan a Krisztusban való hitemről. Aztán ahogy az évek múlásával növekedtem a hitben, rájöttem, hogy nincs egyetlen helyes módja a Krisztusról szóló evangélium továbbadásának. A pünkösdi történet megmutatja, Isten hogyan viszonyul hozzánk, és mi hogyan viszonyulhatunk másokhoz. Arra emlékeztet, hogy Isten minden egyesünkhöz úgy beszél, hogy azt megérthessük. Hasonlóképpen, Isten cselekedni is tud általunk, igazodva egyedi adottságainkhoz, személyiségünkhöz és képességeinkhez, és millió lehetőséget biztosít arra, hogy hitünket megosszuk másokkal. Pünkösd örömteli bizonysága annak, milyen sokféle módon beszélhetünk másoknak a hitünkről. A leghatékonyabb bizonyságtétel pedig, ha arról beszélünk, miben láttuk Isten munkáját a világban. Ebben a kiadványban sokan beszélnek arról, hogyan élték meg a hitüket, és milyen kreatív módon beszéltek arról másoknak. Ezek a szerzők mind a maguk egyedi módján osztják meg az Isten szeretetéről szerzett tapasztalatukat. Remélem, történeteik bátorítanak mindenkit, hogy mi is így tegyünk. Lindsay L. Gray, The Upper Room szerkesztő igazgatója