Debreceni Szemle 1998. június [antikvár]

Berényi Dénes Mai világunk, mai felelősségünk Sokszor és sokan írtak már erről a kérdésről jelentősége azonban indokolja, hogy újra és újra elővegyük és más és más szempontból próbáljuk megközelíteni. Milyen a mai világunk? Mindenekelőtt azzal kell szembenéznük, hogy milyen is mai világunk, milyen is az a természeti és társadalmi valóság, amely ma körülvesz minket. Talán a legjellegzetesebb és az előző koroktól legkülönbözőbb vonása korunknak a gyors változás. Szinte se szeri, se száma azoknak a példáknak, amelyeket az élet különböző területeiről felhozhatunk erre. Lássunk néhányat. Gondoljunk mindenekelőtt legközelebbi környezetünkre: háztartásunkra. Ma már kifejezetten muzeális értéknek számít a fatüzelésű tűzhely a konyhában, a faszénnel fűtött vasaló, a mosóteknő a mosószappannal, a jégtáblákkal működtetett jégszekrény vagy a lábbal hajtott varrógép. Ezek néhány évtizeddel ezelőtt még mindennapi eszközeink voltak. Helyettük ma gáz- és villanytűzhelyünk, infra- és mikrohullámú sütőnk van, automata mosógépiink és kenyérpirítónk, meghatározott hőmérsékletre beállítható jégszekrényünk, sőt hűtőládánk, továbbá elektromos darálóink, kávé- és teafőzőink. Konyhánk, de akár egész otthonunk (különösen, ha a rádiót, tv-t, videót, CD-játszóval, magnetofonnal és lemezjátszóval felszerelt „music centert" is ideszámítjuk, de ezekről később, szórakozásunknál akarok szólni) inkább tekinthető valamiféle laboratóriumnak, mint akárcsak egy generációval ezelőtti háztartásnak. Hasonlóakat mondhatunk szórakoz.ásunkxó\ is. Milyen „forradalmi" vívmánynak számított a század elején a némafilm, majd a húszas években a rádió. Ma nemcsak otthonunkba jött a mozi, de nincs az a családi esemény: óvodavizsga vagy esküvő, amelyről ne készülne videófelvétel. Halott kedveseink vagy már rég eltemetett híres színészek úgy jelennek meg a képernyőn, hogy magukból a képsorokból nem tudjuk megállapítani, hogy nem élnek. A rádió, a tv, a videó, a magnó, a CD mindennapi életünk része lett, és mindez kevesebb, mint egy évszázad, tulajdonképpen néhány évtized alatt. Mikor a tv kezdett rohamosabban elterjedni — az ötvenes évek második és a hatvanas évek első felében —, az volt a szakmai vélemény, hogy a tv nem olyan, mint a rádió, a tv adás a képeket hordozó elektromágneses hullámtartomány természetéből következően csak viszonylag kis távolságokra vehető, „világvevő" tv-ről szó sem lehet. Közben azonban 1957-ben felbocsátották az első műholdat, intenzíven megindult az űrkutatás, és ennek eredményeképpen — és szinte évtizedeknek sem kellett eltelniük — a műholdakból