Deliberationes 2016/1-2. [antikvár]

BENYIK GYÖRGY SZEGEDI BIBLIKUSOK Bevezetés Az egyház történetírásában Magyarországon dominál az intézménytörténet. Sokkal kevesebben írnak teológiatörténetet vagy egyházi kultúrtörténetet. Az alábbi tanulmány a két szemlélet ötvözetéből jött létre annak illusztrálására, hogy egyrészt a teológiai főiskola, mint oktatási intézmény működését az alapító által teremtett jogszabályi összefüggések befolyásolják, noha nem teljesen határozzák meg, másrészt igen sokat jelent a benne működő oktatói tevékenységet végzők felkészültsége és világlátása, harmadrészt az egyházpolitikai és országos politikai események. Az utóbbiakra csak részben tértem ki, s csak ott, ahol lényeges szerepet játszott. A katolikus teológiai oktatás a hierarchia felsőbb vezetésében tevékenykedő püspökök, illetve kongregációk elvárásaitól függ. A benne oktatók elsődleges feladata, hogy növendékeiket felkészítsék egy pap előtt álló feladatok ellátására, illetve, mivel felsőoktatási intézményről van szó, a tanárok képesek legyenek a teológiát az egyetem vagy más felsőoktatási intézmény szintjére emelni, és az oktatás mellett kutatói munkát is végezni, illetve arra felkészíteni diplomázott hallgatóikat. A magyarországi teológia oktatásának politikai és kulturális feltételei a 19-20. században az egyházi és világpolitikai okok miatt drasztikusan megváltoztak, s ezeket a változásokat jól illusztrálja a Szegedi Papi Szeminárium, később a Szegedi Hittudományi Főiskola, végül a mai Gál Ferenc Főiskola intézményi, illetve teológia-tudomány-története. Az adatok hiányosságai miatt jelen tanulmányomban jobbára csak a bibliaoktatás szegedi történetére koncentrálok. Rövid intézménytörténet A szegedi teológiai oktatásnak igen nehéz sorsti a története, amely részben összefügg az egyházmegye hányattatott történetével, így hagyományos értelemben vett hittudományi főiskoláról csak 1930-tól beszélhetünk Szegeden. Az előzmények dióhéjban: 1030-tól a marosvári, majd a csanádi püspökség irányítása alatt működött ennek a vidéknek a római katolikus egyházmegyéje, amelynek székhelye Trianon után, 1923-ban Szegedre került. Az előtörténethez tartozik, hogy Remetei Kőszeghy László (1800-1828) püspök' korábbi jezsuita szerzetes Remetei Kőszeghy László (1745-1828) Budán végezte a bökseletet, 1765-ben Trencsénben a Jézustársaságába lépett. 1773-ban, a rend feloszlatása után Pécsett tanított szónoidattant és költészetet. Grazban, 1776-ban szentelték pappá; tovább tanított Pécsett, majd 1778-ban a csanádi egyházmegyébe lépett át. 1800-ban csanádi püspök lett. Több latin nyelvű prédikációja megjelent.