Fordulópont 2005/2 [antikvár]

Kié a (könyv)TÁR? Könyv és tár - külön-külön és együtt (összetett szóként) is rögzíthető, körülírható a jelentésük. Lapunk e számának borítóján is szereplő kérdő mondatban: kié a könyv(tár)? - zárójelbe tettük a tár-t, és grafikailag kiemeltük a könyv-et. Itt pedig, az összeállításunkat bevezető sorokban „kiindulópontunk" a TÁR, és zárójelbe került a könyv Nem egy öncélú játék kedvéért tesz-szük mindezt, hanem azért, hogy utalhassunk a történelmi léptékű változások folyamatában arra az örök „kényszerűségre", amely az emberi elme és tudás állandóan gazdagodó tartalmának átörökítését lehetségesnek tünteti fel előttünk. Ebben a létünket meghatározó kihívásban (és hitben) a könyv-tár szerepe az utóbbi néhány ezer évben olyan mértékű volt, hogy a huszadik század egyik nagy írója, Jorge Luis Borges így kezdhette híres novelláját: „Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak neveznek) " A szimbólummá vált Könyvtár mellett pedig ott látható: „Az ember, ez a tökéletlen könyvtáros " Ki ne rajzolta volna le magát (mi is, hajdani büszke kislányok, kisfiúk!) óvodából már kinőtt nagylánynak vagy nagyfiúnak: akinek hátán ott az iskolatáska? Ezt az iskolatáskát több nyelvben és néhány magyar nyelvjárásban is