Híres festők 3 - Paul Gauguin [antikvár]

Gerince kissé kopottas.
Amikor Gauguin saját magáról beszél, úgy mutatja be önmagát, mint lázadót, forradalmárt, felszabadító harcost. Háború volt talán? Hát persze, hogy az volt! De kik között? Közte és mindenki más között. Az élő és a holt tradíciók között. Gauguin számára a kép, mielőtt a színekkel meghatározott sík felületté válna, egy harcoló ló. Mi a tét? Felszabadítani a festészetet és mindenekelőtt a színt, mindennemű akadály és korlát alól - "az iskolák, akadémiák és más szörnyűségek által szőtt szégyenteljes kötelékek alól." El akarták altatni a festészetet, a színeket pedig eltemetni. Gauguin energikusan és határozottan felébreszti az egyiket és feltámasztja a másikat. Delacroix volt az, aki elkezdte ezt a harcot? Természetesen. De Gauguin veszi át a fáklyát. Az ellenség mindenhol ott van, ezért szövetséget kell kötnie az impresszionistákkal, tanácsokkal kell ellátnia a fiatal nabistákat, összeesküvést kell szőnie Van Gogh-gal... A Les Alycamps című kép ennek a konfrontációnak az eredménye. Gauguin megnyerte a csatát. Győzelméhez nem fér kétség, totális, elkápráztató. Hamarosan újabb hősök tanulnak majd tőle. Matisse, Picasso...