Jel-kép 1989/1-4. [antikvár]

Vissza Európába ~Y TJb°l be kell iratkoznunk Európába! — ez fogalmazódik meg az ember-M / ben a Pozsgay Imrével készített interjú olvasása közben. Az állammi-M J niszter arról beszél, hogy amire 1981-ben (szintén a Jel-Képnek adott ^^ nyilatkozatában), mint reális veszélyre utalt, mára bekövetkezett: „Harmadik Világba illő eszközrendszerrel igyekszünk nap mint nap megfelelni az elsősorban nyugati tömegkommunikációs technológia által irányított kihívásnak." A magyar tömegkommunikációs rendszernek a hetvenes évek elejétől tartó, fokozatos visszacsúszását nemcsak az európai és világtendenciák, hanem társadalmi-gazdasági fejlődésünk egésze mögé is, történésznek, szociológusnak, politológusnak egyaránt érdemes elemeznie. A rádió, a televízió, a sajtó legújabbkori történetében megtalálhatja társadalmi marginalizálódásunk általános okait, de a tömegkommunikációt külön nyomasztó specifikumokat is. Egyik oldalon az infrastrukturális fejlesztés elhanyagolását, ezen belül is a „termelő" és „nem termelő" infrastruktúra szűk látókörű, dogmatikus szétválasztását, így az információrobbanás világtendenciájának figyelmen kívül hagyását, s mindezek mögött a szellemi munka, a tudás lebecsülését, az értelmiséggel szembeni gyanakvást. Ám, igazán izgalmassá ott válhat az elemzés, ahol a különös, elsősorban a tömegkommunikációs rendszert érintő tényezőket tárja fel: az agit.-prop. osztálynak a hetvenes évek eleji belpolitikai harcokban meggyengült alku-pozícióját; azt a tudathasadásos állapotot, amelyben a kommunikátortól (legyen akár újságíró, akár pártpropagandista) a hatalom egyrészt azt kívánta, hogy aktívan vegyen részt a politikai életben, másrészt viszont kifejezetten eltiltotta a politizálástól; a társadalmi kommunikáció fejlesztési koncepciójának teljes hiányát, amit egy-egy párthatározat és az eleve funkciózavaros 86-os sajtótörvény próbált feledtetni És sorolhatjuk — egyelőre hipotetikusan — azokat a tényezőket, amelyek magyarázzák, hogy tömegkommunikációnkkal időlegesen „kiiratkoztunk" Európából. Tulajdonképpen már azt sem mondhatjuk egyértelműen, hogy kommunikációs rendszerünk fejlettsége harmadik világbeli mércékkel mérhető. Hiszen az elmúlt évtizedben ebben a térségben is radikális változások történtek: a „kis tigrisek" rávetették magukat az elektronikai piacra; az olaj-államok bevételeik egy részét kommunikációs infrastruktúrájuk fejlesztésére költötték; nemzeti információs politikák kerültek kidolgozásra, s így néhány fejlődő ország (India, Mexikó, Brazília) egyre növekvő részt hoz a globális információforgalomba.