Studium X. [antikvár]

Részlet a könyvből: JÁNOS ISTVÁN: "IMMENSUS NIL SOLE PRAESTANTIUS ORBIS" (Reoplatonista vonások a Guarino-panegyricusban) A magyar Janus-kutatás ezideig meglehetősen mostohán kezelte az eszmetörténeti vizsgálódást. Az alapvető munkák, így Huszti József monográfiája (Janus Pannonius, Pécs 1931.), Gerézdi Rábán, Ábel Jenő, Horváth János, Kardos Tibor és mások Janusról szóló tanulmányai - bár sok eredménnyel gazdagították a kutatást - nem fordítottak kellő figyelmet Janus Pannonius költeményeinek eszmevilágára. A valóság viszont az, hogy Janus költeményeiben egy rendkívül gazdag, bár meglehetősen heterogén filozófiai cento található, mely tendenciaszerűen a neoplatonizmus irányába mutat. Már költészetének itáliai korszakában kitapinthatók azok a kikristályosodás! pontok, melyek - függetlenül attól, hogy esetleg más filozófiai irányzat vagy éppen a kereszténységnek is alaptételei - határozottan a magyarországi neoplatonista versek gondolatvilágát előlegezik. Az itáliai költemények képet adnak szerzőjük filozófiai tanulmányairól, sok esetben ellentmondásos világnézeti fejlődéséről, útkereséseiről. A Janusnál fellelhető gondolatok genezisüket tekintve lehet, hogy nem feltétlenül neoplatonikusak (pl. az asztrológiai gondolkodás, a püthagoreus tanítások, az organikus természetszemlélet stb.), de tendenciájukat nézve feltétlenül azok, mivel Janus Pannonius a klasszikus auctorokból is szinte kizárólag olyan filozófiai igazságokat tett magáévá, melyek szinte kivétel nélkül fellelhetők akár a plótinoszi, akár pedig a későbbi reneszánsz neoplatonizmusban. Itáliai költészetének eszmevilágát sajátosan színezik ezek a neoplatonista képzetek, melyek - bár nem szerveződnek szintetizált gondolati rendszerré - magukban hordozzák a kijelölt irányba való átfejlődés lehetőséget, sőt némely vonatkozásban előlegezik a reneszánsz neoplatonizmus későbbi irányait. Janus filozófiai műveltségének kialakításában döntő szerepe volt Guarino iskolájának. Guarino a maga eklektikus filozófiai elveit - elsősorban természetfilozófiára és morális bölcseletre kell gondolnunk - a klasszikus görög és latin auctorokból vonta el:- Ptolemaioszból, Arisztotelészből, Ciceróból és Platónból.