Tallózó 2000. január-december I-II. [antikvár]

TALLÓZÓ' [A HÉT TÉMÁJA: JÓSLAT ÉS MÉRLEG u Két ünnep között Jézuska el, bejglimaradékok a spájzban, szolid gyomorrontás. Mérleg: volt két törött fenyődísz, egy kiégett kínai díszégőkészlet, hal, pulyka, kacsa, töltött káposzta, mézeskalács, dió, mogyoró, és a gyerek az ÚJ távirányításos harci repülőjével leverte egyetlen herendi porcelánvázánkat. Mérlegeink hava 24 ÓRA (TATABÁNYA), DECEMBER 28. Még négy nap kétezerig. Négy nap, tiogy felkészüljek a len-csefözelékes disznósültre, a töméntelen mennyiségíj virslire, a pezsgőre, a bon-a és a szomszéd hagyományos szilveszteri köszönös pálinkájára. Két ünnep között eljött a méregtelenítés és a számvetés ideje. Reggelire müzli, ebédre a múló év és az újévi fogadalmak számbavétele. Előbbi olyan, minta BudapestSportosamok, már „leégett", és csak így utólag derül ki, mennyire fontos volt. Az új év pedig mindig olyan, mint az inflációs előrejelzés; sohasem jön be. Még egypár nap és kezdődik vagy nem kezdődik az új évezred. (Ez a kérdés, gondolom, megfelelő alapot szolgál majd néhány esetben a 2000. év első összeveszéséhez.) Lassan mindenki összeírja, mit fogad meg, ha elkongatják az éjfélt, és túlesik az olyankor kötelező össznépi puszilkodáson. Közeledik a nagy „sohatöbbé"-k, a holnaptói -mindig csak holnaptól - „egy szálat, egy kortyot sem" fogadkozás ideje. Búcsúzik az óév. Gennyes agyhártyagyulladással, vasutassztrájkkal, BS-leégéssel (a budapesti spori leégése után a békéscsabai az ország második legnagyobb fedett sportlétesítménye lett, és még biztosítása is van, ennyit a lokálpatriotizmusról), a tavaszinál is nagyobb belvízzel, grozniji előrenyomulás-sai, Öcalan újabb halálráítélésével, indiai gépeltérítéssel, ceausescui megemlékezéssel, németországi szélvésszel, franciaországi ítéletidővel, Tudjman halálával, elefántcsontparti katonai puccsal, elveszett Mars-szondával, hajléktalanok karácsonyával, Ferihegyről megszökött kínaiakkal. II. János Pál még ezek után megnyitotta a Szentévet! kovács attila Habár szeptember huszonnegyedike és október huszonharmadika közé esik Mérleg hava, mostanság, karácsony környékén mégis leltár leltár hátán. Oka talán az, hogy nem csak egy sima év vége közeleg, nem is csillagok földi együttállása hajt sokakat összegzésre. Szép lassan, miként a homokórában lepergő szemek, elfogytak az ezerkilencszázkilencven kezdetű évszámok is. Bár a XX. század utolsó éve valójában még előttünk van, a mágikus számmisztika cselesjátékot űz velünk; úgy érezzük, most köszönünk el a Krisztus születése utáni második évezredtől, s lépünk az ismeretlen harmadikba. Államelnökünktől az esztergombudapesti érsekig, kormányfőtől a pannonhalmi apátság első papjáig legfőbb méltóságaink interjúi sor-jáznakegymás után az újságokban, rádiókban, közszolgálati tévék műsorán. Főidőben. Magukról és az időről, szabadabb levegőjű utolsó tíz évünkről és nehéz súlyú, búcsúzó századunkról egyaránt szólnak.' Micsoda századról! Bizony, akár egy „hosszított" mai emberöltőbe is belefér legalább őt típusú társadalmi kor. Egy nyolcvanöt éves ember még a monarchikus, békebeli századelőbe született, s megélhette a félfeudális, majd félkapitalista húszas-harmincaséve-ket, később a lenini-sztálini-kádári önkényuralmi, majd szocialista érát ugyanúgy, miként a mai rendszerváltó és neotőkés időszakot is. Számadás: mit tehetünk le az asztalra? Mit tárhat önmaga lelkiismerete és a mindig, így ma is könyörtelen világ elé a ma embere? Mire lehetünk büszkék mi XX. századiak? „Rám tekint, pártfogón e század" - írta ritka optimizmussal a sokból kirekesztett és mindenből kirekesztődött legnagyobb; József Attila. Csaknem hatvan évvel versénel< fogalmazása után mi mit mondhatunk? Kinek és minek volt pártfogója ez a száz év? Két világhábonj, száznál sokkal több diktátor, a soknál milliószor sokkal több ártatlan halott után folytassuk? Miről tartozunk számadással? És kinek? Tudva vagy tudattalanul, mintha állandóan ezen járna az agyunk. A számok „múlásának" szigorú parancsa mintha egyikünket sem hagyna nyugodni. Számadást végzünk, leltárt készítünk magunknak és az utánunk jövőknek, magunkról, múltunkról, lehetséges jó-vőnkről. Hogy okosabbak leszünk-e elődeinknél? Nehéz a válasz. rafael balázs Vége lesz a hét szűk esztendőnek? Nostradamus világvége-jövendölései aligha válnak valóra, de a századvég mégis sokak számára alakult elkeserítően. Az idei esztendőt nyugodtan nevezhetnénk hazánkban a természeti katasztrófák évének is. Tavasztól télig jutott az égi áldásból. A máskor vízhiánytól szenvedő földek most nem bírják elnyelni a nagy mennyiségű csapadékot. A települések nincsenek felkészülve hasonló csapásokelháritására. Ráadásultöbb helyen is gondot okoznak a betemetett átereszek, és már a csatomáksem bírjákelvezetni az áradatot. Halason közutak átvágását tervezik, mert annyira veszélyes helyze- tek alakultak kl. A tűzoltók szinte egész nap szivattyúznak, ám a hirtelen olvadás miatt van bőven utánpótlása a víznek. A védelmi bizottságok sorra járják a települések mélyebb fekvésű területeit, de a segítő szándék önmagában kevés. Pénz, ember, gép és homok is kellene. Van a megyében olyan város, ahol már a hóeltakarltásra sem futja. Gyakori azonban, hogy még azoknak Is kevesen segítenek, akik már nem bírnak önerőből tenni a baj ellen. Szomorú volt a karácsonya emiatt sok idős embernek." Emberéletek, családi házak ke-rültekveszélybe. Termőföldek, vetések állnak vízben, sok jószágot kellett kitelepíteni az ólakból. Bel- és külterületi utak váltak járhatatlanná. Többen is telefonáltak a kialakult helyzet miatt szerkesztőségünkbe. Habár az is igaz, sokat segíteni ml sem tudtunk. Volt, aki azt kérdezte: mennyi átok sújtja még ezt az országot? Mikor lesz már vége a csapásokkal teli hét szűk esztendőnek? Jóslatokba nem bocsátkozhatunk, meg nem is lenne semmi értelme. Az viszont bebizonyosodott, hogy minden katasztrófa sújtotta területen komolyabban fel kell készülni a vészhelyzetekre. Hiszen a bajokat mindig könnyebb megelőzni. tAPODI KÁLMÁK PETŐFI NEPE (KECSKEMET), DECEMBER 29. SPRANZrSÉRVKÖTÖK (60) ÉS FŰZÖK (KEDVEZŐ ÁRON) BizaikazOKRl állal minöslm, 80 év óta löbb százezer píldáiiybin eladóit, kii® sén kölöben és luzöbcn! Rugóés eonibszij nélkül, mm-re pontosan a sct^ kapura beállítható Teljes védelmei njiiJI a láp ék-, a here- kóMók- és lnsriliímt. Budapesten ísniinden megvcszékhehen megtalálja képvisefcleinket Kíráíreinis-en prospektust küWünk! Inrormáeió (levélcím): Spnnz Kit. 2IN7 Pilisbtirosjenö. F« út 3. TeUrn:(16(!6)336-3!!. Faic06(26)33W2! __ A HÉT TÉMÁJA: JÓSLAT ÉS MÉBLEC Szép volt szép lesz? Búcsúzik az év, az évtized, az évszázad és az évezred. A magyar sportban is eljött a mérlegkészítés ideje, ilyenkor szinte kötelező visszatekinteni. Szerencsére van miről beszélni, miről írni. A honi testkultúra képviselői piros betűs fejezeteket szakítottak ki maguknak a világ képzeletbeli évkönyveiből. A zolimpiákon, a világ- és az Eu-rópa-bajnokságokon, a nemzetközi tornákon, a díj- és emlékviadalokon versenyzőink maradandót alkottak, felejthetetlen produkciókkal örvendeztették meg a szurkolókat. Nekik köszönhetjük azokat a szlogeneket, amelyeket külföldön .ragasztottak" ránk. Kinőttük a lovasnemzet elnevezést, sportnemzetté váltunk. Kiérdemeltük azt a megtiszteltetést, hogy külhonban velünk példálóznak, a „kis" Magyarország sportsikereit irigylik. A csaknem másfél száz ötkarikás aranyérem tekintélyt parancsol, tiszteletet követel. Több műfajban vezető szerepet játszunk és az óriási konkurencia ellenére, hegemóniánk töretlen. Az elmúlt évtizedekben gombamódjára épültek a szabadtéri- és a fedett létesítmények, már szinte minden nagyobb város rendelkezik sportcsarnokkal. Otthont adtunk számos világversenynek, vendégszeretetünkért sok-sok elismerést kaptunk. Sportdiplomatáink szédületes magaságokigjutottak, legnevesebbjük a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első alelnökeként szolgált, de stílszerű fogalmazással élve, képviselőink labdába rúgtak például a futballban, az atlétikában, a kajak-kenuban, a súlyemelésben és a vívásban is. Arról se fe- ledkezzünk el, hogy a vitathatatlan nehézségek ellenére, polgárjogot nyert a diák- és a szabadidősport, az ország - lehetőségeihez mérten - ezt a két területet is kiemelten kezelte. Még néhány nap és következnek a kétezres esztendők, tetszik, nem tetszik, előre kell tekintenünk. Versenysportunk nehéz időszak elé néz. Szakembereinkre, kiválóan képzett edzőinkre óriási feladatok várnak. Idén néhány sportágunk megrendítő pofonokat kapott és mintha megtört volna sikerműhelyeink lendülete. Kiöregedett néhány nagy egyéniség, helyűkön űr tátong. Közeleg Sydney, célegyenesbe fordul.az olimpiai felkészülés. Roppant lényeges, hogyan sikerül az első vizsga, amely rámyomja majd a bélyegét a magyar sport jövőjére. Az ötkarikás Játékok persze, sakknyelven szólva, csali a megnyitást jelentik. Rendet kell teremteni a finanszírozás területén, még mindig rendezetlenek a tulajdonviszonyok, omladoznak a stadionok, generáljavításra várnak a sporttelepek, labdarúgásunkon pedig már csak az automata mosógép segíthet. Szóval szép volt magyar sport! De vajon szép lesz-e? Valamennyiüniíön múlik. kolodzey tamás DÉLI HÍRLAP (MISKOLC), DECEMBER 29. Hogyan jutunk 1-ről a 2-re? Az esztendő utolsó heteiben, napjaiban az ember óhatatlanul is statisztikákat készít, összegez, mérieget von. Ki-ki a maga területén csinál leltárt, s veszi számba, mennyit is ért a lassacskán elköszönő év. (S ezek alapján vajon mi várható a következőtől.) Az az időszak, amelynél utoljára használtuk az l-est, amelyet hivatalosan még a XX. századnak nevezünk. (Tudom, hosszasan lehetne írni és elmélkedni arról, hogy vajon 2000-ben, vagy csupán egy évvel később, 2001-ben kezdődik-e a „nyerő század", a XXI. A lényeg azonban most nem is ez ) Sokkal inkább az, hogy vajon a küszöbön álló 2000 vajon milyen eredményeket hozhat a magyar sport képviselőinek. Abban a pillanatban, amikor „meggörbül" az l-es, s kettes lesz belőle, aXXVII. nyári olimpiai játékok esztendejébe lépünk. A sydneyi olimpia esztendejébe. Ma, nyolc és fél hónappal a játékok kezdete előtt, természetesen nem lehet, mert fölösleges okoskodás lenne, sem a mennyekbe emelni, sem temetni a magyar sportot. Azért sem, mert hosszú és kemény út vár még azokra is, akik már résztvevőnek tudhatják magukat, s még nehezebb a lecke azok számára, akik a következő hónapokban próbálnak meg bekerülni az elitbe, az Ausztráliába utazók körébe. Rájuk - ez utóbbiakra - még nehéz válogatóversenyek várnak, amelyeken, mint tudjuk, minden lehet, minden előfordulhat. (A becsületes felkészülést és a maximális akaratot föltételezve persze ) Schmitt Pál MOB-elnök ésAJán Tamás főtitkár szerint a jelenlegi papírforma és a realitás alapján valamivel kevesebb hazánkfia (és -leánya) vonul majd föl 2000. szeptember 15-én az Olimpiai stadionban, mint négy évvel ezelőtt, s talán annál is kevesebb, mint azt reméltük egy évvel ezelőtt. Akik azonban ott lehetnek - szól sportdiplomatáink értékelése -, azok valóban az elitet képviselik majd a messzi távolban, s jó eséllyel tehetik „visszhangossá" hazánkat a világ színe előtt a nyári olimpia 16 napja során. Mert akikre „vakon" számíthatunk, azok nagyrészt - hangsúlyozom, nagyrészt - már me^áltották a belépőt a játékokra. A többiek számára pedig még nyitva az út, adva a lehetőség. Tudomásul kell venni, hogy ma már nem csupán bő két hétig tart egy-egy olimpia. Sokkal tovább, sokkal hosszabban és több helyütt kell bizonyítaniuk azoknak, akik valóban oda is akarnak érni. Hogy végül milyen is volt ez az utolsó „egyes" év? Aki végigkövette az idei világversenyeken elért eredményeinket - figyelembe véve persze a lehetőségeinket, a gyakran szembetűnő „szegény gazdagságunkat" is ^ , az, ha nem is hallelujázva, de fel-tétlenüljónak mondhatja a búcsúzni készülő 365 napot. Szó se róla, nagyhatalom nem vagyunk, de nem is intézhet el bennünket senki sem egyetlen kézlegyintéssel. Ezt pedig 2000. szeptember 15-től bizonyíthatjuk a legfényesebben. róth ferenc takaródó VAS NEPE (SZOMBATHELY), DECEMBER 31. LAKATOS FERENC RAJZA többet törődtünk a nyugdíjasokkal 1363 VASARNAPI HÍREK. JANUAR 2. KRENNER ISTVÁN RAJZA