Egyházfórum 1992/1. [antikvár]

Kedves Olvasók! Idei első számunk a lélektan tapasztalatainak a pasztorá-cióban adódó alkalmazási területeiből válogat. A társadalomtudományok, közöttük a lélektan (bármely iskola híve is legyen), a lelkipásztori magatartás korszerűségének, az egyházi közösségek emberi dinamikájának felismerésében és támogatásában nélkülözhetetlen szerepet játszanak. A teológia és a társadalomtudományok között valódi társas viszonyt kell meghonosítanunk. Képviselőit és felismeréseit azonban elriasztja az egyház, ha belőlük jogos és méltó önállóságuk kétségbevonásával egyfajta „ancilla eccle-siae"-t kívánna faragni, a lélektan pedig túllépi szakmai illetékességét, ha az egyházi lelkigondozás leváltását tűzi ki feladatául. Kölcsönös ismerkedésre, önreflexióra és bátor kapcsolatfelvételre van szükség a támogató viszony kialakításához és begyakorlásához. A tanulmányok közül elsőként Wildmann János tekinti át az ún. ,j)asztorálpszichológia" területeit. A papok, lelkészek, segítők, közösségvezetők túlterheltségének forrását Dieter Funke tanulmánya az „egyházi éleshelyzet" helyett a pásztor egyénisége és személyisége oldaláról vizsgálja. A hazánkban újrainduló börtönpasztoráció távlataiba és mélységeibe vezet Keve István. Esettanulmány gyanánt közöljük Barcza Barna beszámolóját a lelkivezetés közösségi gyakorlatáról és Bodrog Miklós Igenlőkor c. írását. Az egyházi és civil sajtó némelyek szerint túl sokat, mások szerint túl keveset foglalkozott az egyházi „félmúlt" feltárásával és értékelésével. Jelen számunkban „Bűn-bá-nat-megbocsájtás" címszavak alatt közlünk néhány tanulmányt (Mihályi Gilbert Op.praem., Szennay András OSB és Szántó Konrád OFM szerzetesektől), melyekkel az igazság-tétel helyett a Gondviselő hűségére, az egyházi titkolódzás helyett az egyház titkára szeretnénk irányítani a figyelmet.