Egyházfórum 1994/3. [antikvár]

Szomorú tény adja jelen számunk súlyponti témáját: Nyíri Tamás professzor halála. Eredetileg a fiatalok egyházáról terveztük szeptemberi számunkat. A Gondviselés azonban egy súlyosabb aktualitással szolgált. Nyíri professzor a kortárs magyar nyelvű filozófia és teológia egyik legnagyobb alakja volt. Azok közé tartozott, akik nem csak foglyai, hanem alakítói is voltak a vasfüggöny mögötti helyzetnek. Filozófiai és teológiai munkássága, lelkipásztori, tanári és tudományszervezői tevékenysége szerzett számára méltó nevet. Művének átfogó értékelése a jövő fontos feladata. Folyóiratunkat kezdettől kritikus szolidaritással figyelte, olvasta, javát kívánva többször bírálta, mint dicsérte. Innsbrucki előadásait idén mégis az Egyházfórumnak kínálta fel, talán kötelező pasztorális végrendelet gyanánt is. Méltatlan méltatásként álljanak Súlypont rovatunk tőle és róla szóló írásai, szelíden tanúsítván azt, amiben feltétlenül közösek voltunk vele: a zsinati szellemű, hívő és dialóguskész egyház reményét. E remény hazai legfőbb megnyilatkozási területei közül, iskolai évkezdet lévén, közöljük Korzenszky Richárd beszámolóját a katolikus iskolákról. Az egyház belső pasztorális kommunikációjának súlyos alkalma volt az esztergom-budapesti egyházmegye szinódusa, mely a szabadság viszonyai között elsőként tett kísérletet egy egyházmegye lelkipásztori feladatainak és kereteinek közös feldolgozására. A jövő év folyamán még két egyházmegyei szinódus kezdődik el, melyek remélhetőleg felhasználják az esztergomi tapasztalatokat is. Bár az ifjúság téma most elmarad, kívánunk minden fiatal olvasónknak eredményes iskolaévet, jó barátságokat, s mindenekelőtt eredeti fantáziát közös jövőnkről. 1994 szeptember A SZERKESZTŐK