Egyházfórum 1998/4. [antikvár]

Kedves Olvasók! „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" - így a misztikumról is, véli a filozófus Wittgenstein, aki ezzel érvel: „nem az a misztikum, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van". Hasonlóan vagyunk Egyházunkkal is: hallgatunk milyensége miatt, de azért szeretjük, mert van. Az egyik közszolgálati rádióadás reggeli műsorában az MKPK titkára annak az egyházi igénynek adott hangot, hogy milyen jó lenne, ha a média a jót mutatná be az egyházról, és nem a hibákat. Nem torzítjuk el túlságosan e szándék értelmét, ha az idézett gondolatot így egyszerűsítjük: ne az jelenjék meg a médiában, ami látszik, hanem az, ami jó. Régi beidegződés az egyházban, hogy a problémákról hallgatni kell, kényszeresen jólfésültnek mutatkozni még egymás között is. Jó példája ennek az egyházközségi képviselőtestületek vagy egy-egy zsinat alacsony hatásfokú tevékenysége. A kommunikáló egyház - hallgató egyház. A mostani „Súlypont" ennek a paradox helyzetnek egy aktuális megnyilvánulását is bemutatja, így szó lesz az 1% propagandájáról és szomorú eredményéről. De a kommunikációs zavar nem a médiában kezdődik, hanem az egyházi személyek kinyilvánító és kevésbé párbeszédre épülő kapcsolatában. Folyóiratunk egy „virtuális kerékasztal" beszélgetésre hívta meg egyházunk neves kommunikációs képviselőit, szóljanak ők szakértőként erről a témáról. Megkeresésünk után pár héttel, közvetlenül lapzártánk előtt értesítettek valamennyien minket arról, hogy időhiány miatt sajnos nem tudnak válaszolni a kérdőívre. Az elküldött kérdésekből interjú készült, ebben olvashatunk egy 5 éve szolgáló pap nem kevésbé érdekes tapasztalatairól. De arról is szó lesz, miért nem jut fény a plébánoslakba? Az „Exkluzív" rovat pedig egy templomépítés kálváriáját mondja el. A kommunikációs kudarcok mellett ne veszítsük szem elől a biztató jeleket sem. Ilyen az idén márciusban napvilágot látott „Emlékezünk: megfontolások a Soáhról" című pápai dokumentum. II. János Pál újabb bizonyítékát adta annak a szándékának, hogy a zsidó-keresztény párbeszéd megszületése fontos számára. Bár a magyar püspöki kar ezzel kapcsolatban is reflexszerűen hallgatásba burkolózott, mondván a pápa valamennyi keresztény nevében követte meg a zsidókat, egy részt vevő történész beszámolója alapján kiviláglik, hogy a pannonhalmi konferencia a párbeszéd jegyében zajlott. Mi úgy véljük, a konfliktusokról és problémákról is szólni kell ahhoz, hogy legyen miről hallgatni, és legyen mit ünnepelni. Karácsonyhoz közeledvén minden kedves olvasónknak békességes ünnepet, szent, csendes éjt kívánunk! A SZERKESZTŐK