Egyházfórum 1997/4. [antikvár]

Kedves Olvasók! Elmúlt már a Karácsony, s ezzel a kissé megkésett tavalyi számunkkal kívánunk boldog Újesztendőt. A II. vatikáni zsinat szellemiségét fejezi ki az „ecclesia semper reformanda" (az egyház folyamatosan reformálandó) jelszó. A megújítás azt jelenti, hogy valamit el kell hagyni és valami újat hozzá kell tenni. Nem az egyház isteni vonásaiból, hanem az azokat eltakaró, elhomályosító történelmi hordalékokból. E számunk „Korrektúra" címe erre utal. Áthallik benne szerkesztőségünk önkritikája is, hiszen régóta és sokszor hiába küszködünk a számos elírás, elütés, formai hiba ellen. Ennél fontosabb azonban a szellemiség korrektúrája, amellyel sokkal több a nehézség. Olyan tanulmányokat gyűjtöttünk csokorba, melyek valamilyen szinten az ilyen értelembe vett helyesbítések egyik-másik területét helyezik bonckés alá. A nevünkben lévő fórumhoz hűen helyet adunk néhány hozzászólásnak, melyeket Józef Tischner másodelőző számunkban közölt tanulmányához kaptunk. Még soha nem volt szerencsénk a haladó egyházszemlélettel és teológiával ilyen radikálisan szembehelyezkedő hozzászólásokhoz, melyek magas indulati szintje nem párosult hasonló intellektuális szinttel, s melyek alighanem az egyház szélsőjobb hangjár szólaltatják meg. Mégis nagyra értékeljük ezeket az írásokat, mert a párbeszédet most így ezek teszik lehetővé. Az önkritika akkor igazán nehéz, ha arra kell rádöbbenni, hogy éppen a „legádázabb ellenség" szokásait, vonásait vettük át. Johannes Gönner bécsi teológus annak elemzésére tesz kísérletet, hogy vajon kimutatható-e a működésében hátráltatott vagy egyenesen üldözött kelet-európai egyházak belső magatartásában az elnyomó hatalom gondolkodásának és szervezetének „fertőzése". Arnyait „igen"-jén érdemes elgondolkodni, nem csak a magas egyházpolitika és vezetés szintjén, hanem kiscsoportokban, plébániákon, egyházi egyesületekben is. A Szemle rovatban pedig egy amerikai pap-szociológus vizsgálatának eredményét tesszük közzé arról, hogy a katolikusok szerint milyen egyházi reformokra van legégetőbb szükség. 1998. január SZERKESZTŐK