Egyháztörténeti Szemle 2007/2. [antikvár]

Tanulmány „A szegények mindig veletek lesznek" (Mt 26,11.) - a szegénység fogalma és társadalmi értékelése az antik szerzőknél, az újszövetségi iratokban és a Kr. u. I-III. század keresztény gondolkodóinál* Szlávik Gábor Apósom, Tar(r) László emlékének, aki már kora gyermekségében megtapasztalta a szegénység örömeit és kínjait Az O- és Újszövetség iratainak olvasói az egyes bibliai könyvekben gyakorta találkozhatnak a szegények« és a szegénység fogalmaival. S ugyancsak gyakorta találkozhatnak a »szegénygondozás« fogalmával. Egy olyan, szervezett formát is öltő gondoskodással, amely — különösen az ún. harmadik világban - napjainkra szinte már a korai keresztény időkben betöltött szerepéhez hasonló jelentőséget nyert az Egyház mindennapos tevékenysége során. Lényegesen ritkábban akadhatnak a társadalom alsó rétegeinek életformájára történő utalásokra az antik auktorok olvasói. Az efféle közlésekkel még a római császárkor görög és latin szerzői is többnyire csak más témák megjelenítéséhez kapcsolódva állnak elő, amit részben sajátos műveltségeszményük, részben pedig az itt elsődleges forrásainknak számító rhétorok, politikai gondolkodók és történetírók rendi szempontoktól meghatározott érdeklődése magyaráz. Jómagam akkor figyeltem fel a »szegénység« fogalmába sorolható komplex jelenségekre, amikor közelebbről is megvizsgáltam a montanisták a római Nyugat-Kis-Ázsia területén a Kr. u. II. század második felében kibontakozott mozgalmát. Egy olyan témát, amely iránt mindeddig csak kevés érdeklődést mutattak a korai egyház történetének hazai kutatói, s amely témát ugyancsak mellőzni látszik a magyarországi ókorkutatás.