Élet 1912. január-június (fél évfolyam) [antikvár]

HARCOS ÚJ ESZTENDŐT! Mikor Emerson megírta híres munkáját a reprezentatív emberekről, egyet kifelejtett közülük : Botondot. Nem írta meg az izmok hódító erejét, amely zárt kapukat tör be a vére szolgálatában. Botond szerepét folytatják azok a magyar fiúk, akik kint Németországban, lábuk előtt a szimbolikus ágyúgolyóval : a futball-labdával, egymásután négy német kapun vettek világraszóló diadalt. A magyar erőnek ezt a kivételes nagy győzelmét újévi ajándékul kapta a nemzet. A töméntelen politikai, társadalmi, gazdasági és lelki bajoktól enervált idegekbe úgy csapott bele ez a győzelemkiáltás, mint a villamos áram a hideg drótokba. Olyanok is megremegtek valami különös frissítő mámortól, akik sohasem érdeklődtek komolyan semmiféle sportesemény iránt. Nagyon jól van ez így. Mert az a lelkes klubcsapat, amely télnek idején elindult hódító körútjára, nemcsak azt mutatta meg, hogy van egy világraszóló klubcsapatunk, hanem megmutatta, hogy milyen egészséges, hódításra termett emberek születnek és nevelődnek ebben az országban, s mit lehet ezekkel a testekkel elérni, kitartó, fegyelmezett gyakorlás s a termékenyegészségszűziszeretetemellett. Sokszor láttam ezeket a fiúkat játszani és győzni. Valósággal inspirálta az izmaimat a játékuk. A tanulatlanabb izom tanult az okosabbtól. Ott az üllői-úti pályán, amely a főváros életének izgalmaiban most már — hála Istennek — ép oly fontos tényező lett, mint akár a színházak, ezen a tüzes mozgású csapaton tanultam meg: mi az a testkultura? Minden porcikájuk engedelmeskedett harc közben a beidegző akaratnak; mozdulataik úgy röppentek mint támadó és védő ötletük. Minden izmuknak meg volt a maga gondolata, minden mozdulat szinte egy-egy következtetés volt. Tizenegy test mozgott együtt percről-percre egy koncepcio szerint. Az egyéni játékokban csak úgy szikrázott a test invenciója, ezer ötlete. Szellemesen hajlott a derék, furfangos vicceket rögtönzött a jókedvű láb előre örvénylő driblizések közben. Egy-egy váratlan és meglepő labda-süvítés az izmok intiuciójának csodás és kifürkészhetetlen mélységeiből pattant ki. A lerohanó csatárok mintha behunyt szemmel vitték volna a labdát az ellenséges kapu felé, nem is láthattak a szédületes iramban, a testüknek külön fantáziája adta, szedte, vitte a labdát. Csatáztak teljes testtel és elszánt, egészséges lélekkel. Mindent belevittek a csatába, a testi épségüket sőt az életüket is. És mindig tudtak örülni minden diadalnak. A legnagyobb diadaluk, hogy népszerűvé tették a sportot és a harcos erényeket egy akaratbeteg nemzedék sápkóros indolenciája után. Az a jó könyv, amely gondolkodásra késztet, — az a test tartalmas, amely mozgásra inspirál. Az F. T. C. híres csapatának egy egész generáció testi kultúrájában és életrevalóságában vannak érdemei. Nem kell félteni és nem szabad akadályozni a kis gimnazistákat abban, hogy a szellemi és lelki gyakorlataik közben ilyen komoly jellegű csatán gyakorolják a testi erejüket. A sport nemcsak a vért, de a gondolkodást is tisztítja. Aki akkor szereti a testét, amikor az erősödik és nemesedik, az nem fogja dédelgetni olyan örömökkel, amelyek kimerítik és dege-nerálják. A test energiái biztosítják minden harc sikerét. Az élet pedig, mindnyájunk élete, a harcok végtelen sorozata, amelyben nemcsak tudásra és technikára van szükségünk, de amelyben driblizni és — sajnos — összeütközni is kell. A gyakorolt erőnek legkevesebb erőszakra van szüksége. Csak a nyers erő küzd az ököljogért. A természet adományainak kifürkészésében elmerülő, magát gyakorló test hisz a természet nagyszerűségében, tiszteli a mások erejét és ösztönösen elkerülve minden beteg gondolatot, legalkalmasabb arra, hogy tiszta és szép lelki élet vezetése mellett küzdje ki a sikerét komoly harcainak. Ilyen generációk kellenek nekünk. Ilyen harcokhoz kivánunk minden egész embernek harcos új esztendőt! Lucidus. 1