Élet és Tudomány 1961. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a műből: "XVI. ÉVF. 27. SZÁM 1961. JÚLIUS a. A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ T Á H S U L AT H E T I L A P J A A TARTALOMBÓL: A középkori kereskedő — Élnek-e értelmes lények a világmindenségben? A vaj szerkezete — Miért szép? — A magyar városok jövője I. A tervezés — Az élő sejt szervecskéi — A tudomány világa . i ii ------- A KÖZÉPKORI KERESKEDŐ Vitlani, a híres firenzei krónikás írja egy helyütt korának nagykereskedő bankárairól, hogy „ők a kereszténység oszlopai". „Kereszténység"-en ekkor, a XIV. század elején, magát Európát értették. Az „oszlopok" pedig Accaitioli, Bárdi, Peruzzi sienai bankárok voltak. Rajtuk nyugodott — a krónikás polgár szerint — a nyugati világ rendje. Rajtuk, nem pedig a császár meg a királyok trónján és nem is a Vatikánon, a „római sziken". Villani idejében egyébként ezek az utóbbi „oszlopok" megrendültek. De ekkor már inogni kezdett a középkor, a feudális társadalom örökkévalónak tervezett világrendje, az „ordo mundi" is. Az új és a régi összeütközésének egyik látványos' epizódja volt, amikor az eladósodott angol király „zárolta" az itáliai bankárok angliai követeléseit. Anglia királyának háborús vállalkozásait ugyanis — ekkor éppen az 1337-ben kezdődött angol—francia százéves háború folyt — a sienai bankházak pénzelték. Vesztükre. íme, a pénz már a kereskedő-bankároknál volt, de a hatalom még nem egészen, s a feudális társadalom, és annak csúcsán a király ezt az idegen testet, a polgárt jogtalan, brutális eszközökkel még figyelmeztethette erre. De az is kétségtelen, hogy a kereskedelmi tőke ekkor már egyre nagyobb súllyal, olykor irányítóan szólt bele az európai „nagy" politika ügyeibe. És ugyancsak megmutatkozott az új Ó3 a régi összeütközése abban, hogy miközben az egyház elvi síkon a feudális mozdulatlanság őre volt, e mozdulatlanság ellen támadó kereskedelmi ügyleteket rögtön igyekezett a maga javára hasznosítani. Ezért is a kereskedelem középkori ábrázolásain sohasem hiányzik az egyházi személy. A piaci vásáros helyébe a nagyvonalú vállalkozó lép Európa az előző néhány évszázadon át — a VIII. század közepétől az ezredik év tájáig — csak egy értéket ismert: a mozdulatlan földtulajdont. A teljes feudalizálódás kora volt ez. A kereskedő eltűnt e századok történetéből, s vele tűnt el az áru, a pénz és a mozgó vagyon. Az utak, amelyeken ezek mozoghattak — szárazon és vizén, országutakon és tengereken —, mind-mind bezáródtak. A római világtól örökölt s a galliai és a nyugat-itáliai kikötőket a Kelettel összekötő nagy tengeri kereskedelmi útvonalak már a hétszázas évek elején, a félhold, azaz a mohamedánok ellenőrzése alá kerültek. Az antik kornak és a korai középkornak nagy távolsági, „interkontinentális" kereskedelme eltűnik, s az európai kereskedők átlagtípusa a kezdetleges árukészlettel helyi piacokra igyekvő vásáros lesz. 835"