Élet és Tudomány 1971. (nem teljes évfolyam) I-II. [antikvár]

Részlet az 2. számból: A félévi osztályozás Az iskolai tanulók osztályozása milliós tömegek „közérzetét" befolyásolja. Már az ellenőrző könyvbe írt tanévközi érdemjegyek is gyakran heves kísérő érzelmeket kelthetnék, s nemritkán vitákat ébresztenek; persze még sokkal inkább így hat a tanév végi bizonyítvány. Nem kis visszhangja szokott lenni a félévi osztályozásnak !is, amely az „első félidő" állását tükrözi. Ha ennek szerepét, jelentőségét helyesen mérlegeljük, jól a „helyére tesszük", elkerülhetjük, hogy egyik-másik tanulónk letörjön vagy elbizakodottá váljék, és szülők szembekerüljenek egymással vagy a gyermekükkel — esetleg az iskolával. Régebben elég széles körben — a szülök is, a tanulók is — bizonyítványnak nevezték a félévi értesítőt. Ez félreértésen alapult, hiszen itt nem bizonyítványról volt szó, !mint a tanév végén. Tény azonban, hogy mégiscsak az okmány jellegű bizonyítványba írták be, nem pedig az ellenőrző könyvbe, mint manapság. Olvasóink közül sokan emlékeznek vissza (talán még álmaikban is) az intőkre és a rovókra. Az első félévnek is meg a második félévnek is körülbelül a derekán elbírálták a tanulókat: megintették azokat, akiket elégtelen fenyegetett, és megrótták azokat, akik ténylegesen elégtelenre álltak ebben az időszakban. Vannak sokan, akik még arra is emlékeznek, hogy gyermekkorukban a tanév végin kívül két tanévközi értesítő is volt, mégpedig a karácsonyi és a húsvéti „bizonyítvány". Mindegyikben lehetett elégteleneket kapni, azaz meg lehetett „bukni". Ezekben az időkben a tanulók iskolai feleleteire adott osztályzatokat hétpecsétes titok fedte, mégpedig a tanulók előtt mindig, és a szülők is csak egy-egy szülői értekezleten vagy tanári fogadóórákon kaphattak róluk tájékoztatást. Ma már nincsenek tanévközi „intőkonferenciák", az ellenőrző könyvbe azonban bejegyzik a pedagógusok a tanévközi érdemjegyeket, úgyhogy a szülők is, a gyerekek is követhetik az eredményeket. Ha bizonyos problémák közérdekűen fontosak, a szülőknek a szülői értekezleteken, a szülői munkaközösségek keretein belül is van módjuk kérdések föltevésére, tisztázására, a tanulóknak pedig az osztályközösségben, az osztályfőnöki órán. A félévi értesítő pedig félreérthetetlenül értesítő jellegű. Világosságot teremt A gyerekek világosan láthatják, miben gyengébbek, hol kell erősíteniük, hogy azután mindebből okulva a „második félidőben" vissza ne essenek, ne könnyelműsködjenek, ne várjanak a kockázatos hajráig. Azok, akik egy-egy felelés érdemjegyéből helytelen következtetéseket vontak le, az összesített jegyből, az osztályzatból félreértés nélkül megítélhetik tudásuk szintjét. De maguk a pedagógusok is világosabban látják !tanulóik tudásszintjét, ha a tanév derekán komoly felmérésre készteti őket az osztályzatoknak, a tanulmányi átlagoknak az elkészítése. Az egy-egy tanulóval való egyéni bánásmódot, egy-egy osztály közösségi irányítását, egy-egy tantárgy oktatásának módszertani hatékonyságát felülvizsgálhatják, szükség esetén és a szükség szerint módosíthatják. A szülőket bizonyos jegyek megnyugtathatják afelől, hogy ebben meg ebben a tantárgyban nincs baj, más jegyek arra figyelmeztethetik őket, hogy segíteni kell, és ha már az első félévben nem figyeltek föl eléggé a problémára, legalább a második félév folyamán igyekezzenek segíteni rajta. A fejlődés iránya számít De hát miért kell mindehhez félévi értesítés, ha a feleletek és a dolgozatok érdemjegyeit amúgy is rögzítik az ellenőrző könyvben, azokat a szülők aláírják, és aláírásukról a pedagógusok meggyőződnek?