Élet és Tudomány 1974. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

xnwm Esztergom ezeréves múltját ünnepelve, az érdeklődés fokozottabban fordult a város történelme felé; jelen soraimmal a város egyik múlt századi megyei főorvosának a magyar tudománytörténet szempontjából is érdekes, úttörő munkájára szeretném felhívni a figyelmet. Az ő tolla alól került ki a LEGELSŐ MAGYAR NYELVŰ ORVOSI SZAKDOLGOZAT szinte jelképes véletlenként ugyanabban az évben — 1825-ben —, amikor a pozsonyi országgyűlésen szőnyegre került a magyar nyelv s a nemzeti közoktatás ügye. Az els$ magyar nyelvű orvosi szakdolgozat címe ez volt: „Orvosi Értekezés A' Magyarországi Levegő' egészséges létéről általányo? san és felelet azon három kérdésre: Mellvek a ,Köznép' közönségesebb nyavalyájl Magyarországban? Milyen okokból erednek azok? 'S micsoda diaetatikai (diétás) életmóddal lehet megelőzni 's elkerülni azokat? " A doktori disszertáció szerzője Nemes Kamenszky István, aki az utószóban hangsúlyozza: „Írtam pedig Magyarul, mert Magyar létemre ezt tenni fő kötelességem volt". Addig ugyanis a „dlssertatio inauguralls medlca" (= székfoglaló orvosi értekezés), vagyis a tanulmányok befejezéseként készített, szóban megvédhető írásbeli munka — amely belépőt jelentett az orvosdoktorok foglalkozási rendjébe — latin nyelven készült. A nagyszombati egyetem 1770-ben Indult orvoskarán még kizárólagos volt a latin nyelv szerepe, ez volt az oktatás nyelve és a különböző anyanyelvű hallgatók „eszperantója". S nemcsak Nagyszombatban volt ez így, hanem miután 1777-ben Mária Terézia új tanügyi reform- (Folytatá* « 81. oldalon) c* 0 Szovjet plakát a dohányzás kényszerű ártalmai ellen. ,Mi nem akarunk nikotint belélegezni I" BOTCSINALTA DOHÁNYOSOK Az elmúlt években végzett sok vizsgálat és felmérés egyértelműen kimutatta, hogy azokban az országokban, amelyekben nagy a cigarettafogyasztás — általában» gyakori a dohányzás —, több ember hal meg tüdőrákban, mint alhol a cigarettának nincs keleltje. De a cigarettá-zás nem vezet gyors halálra, egy-két évtized, esetleg fél évszázad is beletelik, amíg tüdőrákot okozhat, s a dohányzók népes tábora talán épp azért nem mond 'le káros szenvedélyéről, mert „belátható időn belül" nem látja veszélyeztetve az életét. Sokan nem veszik komolyan az orvosi figyelmeztetésit, s nem hisznek a statisztikai adatoknak sem, megnyugtatva önmagukat: vannak olyan emberek, akik egész életükben dohányoztak, mégis tisztes életkort értek meg, s a tüdejükben rákot mégsem lehetett fölfedezni. Kétségtelen, (hogy az ilyenféle ellenvetéseknek is van alapjuk. De azt nem is állította senki, hogy minden cigarettázó ember szükségszerűen tüdőrákban hal meg! A cigaretta csak az egyik, de tegyük hozzá: a legveszedelmesebb előidézője a tüdőráknak. Például — a nemzetközi statisztikai 'becslések szerint — a naponta harmincnál több cigarettát szívó embereknek átlagban hússzor-harmincszor nagyobb „esélyük" van arra, hogy tüdőrákban fognak meghalni, mint a nem dohányzóknak; a húszéves kora óta naponta húsz cigarettát elszívó ember átlagosan öt évvel, a negyvenet szívó nyolc évvel él kevesebbet, mint a vele azonos korú, de nem dohányzó ember, 51