Embertárs 2020/4. [antikvár]

PATSCH FERENC SJ Hatalom az egyházban Egy jelenség leírása, teológiai elemzése és lehetséges veszélyei A tanulmány elsőként a hatalom leíró vizsgálatára vállalkozik, és kitér az egyházi hagyományban nagyjelentőségű „tekintéllyel" (autoritas) kapcsolatos vonatkozásokra is, amelyek az egyháziak által elkövetett szexuális visszaélések botrányának légkörében ma különösen időszerűek. Ezután a hatalomra vonatkozó teológiai-spirituális reflexióra kerül sor. Elsősorban azzal az élénk teológiai érdeklődéstől kísért vitával kapcsolatban, amely az ember alkotta mai hatalmi struktúrák vonatkozásában bontakozott ki. Az írást két személyes példa és következményeik rövid taglalása zárja. Kulcsszavak: hatalom, egyház. Kari Barth, Kari Rahner, visszaélések A „hatalom" (gör. dünamisz, exouszia; ht potestas) fogalma - vagyis egyes emberek mások áhal megvalósuló befolyásolásának művészete - Arisztotelész óta elsősorban a politikatudomány szóhasználatában otthonos, mára azonban a társadalomtudományok területén is széles körben elterjedtté vált.' Ebben a dolgozatban elsősorban a kérdés egyházi és teológiai vonatkozásaira fordítjuk figyelmünket, bár kitekintést teszünk más résztudományágak felé is (filozófia, politológia, lélektan stb.). A hatalom problémája rendkívül termékeny területnek számít a kortárs teológiában. Ennek részben az az oka, hogy a (poszt) modernitás társadalmi erői napjainkban gyorsuló ütemben formálják világunkat, s jelentősen átalakítják magát az egyházat is. A kettő egymástól lényegében elválaszthatatlan: a hívő ember egzisztenciája mindig egy konkrét társadalmi-gazdasági és szociokulturális közegbe ágyazódva valósul meg, ezért az egyházról szóló teológiai diszciplína (az ekkleziológia) művelése során lehetetlen eltekinteni az úgynevezett profán vagy világi folyamatoktól, s ez muta-tis mutandis minden más teológiai tudományág művelésére is igaz. Elkerülhetetlen tehát, hogy ma, az egyházon belüli hatalmi struktúrák radikális átrendeződése során ne erősödjön fel (és alakuljon át) a hatalomról szóló teológiai reflexió is. Ebben a tanulmányban eltekintünk a hagyományos kérdésfeltevésektől (például a skolasztikus és a kortárs teológia „egyházi hatalomra" (sacra potestas) vonatkozó eszmélődé-seitől. Ehelyett elsőként a hatalom leíró vizsgálatára vállalkozunk. EmeOett - bár a hatalom jelensége önmagában is sokrétű komplexum - kitérünk még a „tekintéllyel" (autoritas) kapcsolatos vonatkozásokra is, hiszen ezek az egyházi hagyományban mindig is nagy jelentőségűnek számítottak, ma pedig - különösen az egyháziak által elkövetett szexuális visszaélések botrányának légkörében - sajátosan időszerűek. Ezután a hatalomra vonatkozó teológiai-spirituális reflexióra kerítünk sort.^ Itt elsősorban arra a napjainkban élénk 1 Vö. Barberis 2006, továbbá Weber 1922; Jouvenel 1946; Lasswell-Kaplan 1950; Schmitt 1972. ¦ 2 Alább támaszkodni fogunk Heltzel (2008) lexikonszócikkére. I i'. EMBERTÁRS 2020/ ?3ii