Embertárs 2021/4. [antikvár]

PROPSZT ESZTERMűvészet kívül és belül- művészet a mentálhigiénébenMentálhigiénikus mestereimnek és tanítványaimnak,köszönettel mindazért, amit csak tőlük tanulhattam és tanulhatok meg.írásomban azt vizsgálom, hogyan segítik a művészetek a külső és belső valóságunk közötti párbeszédet és ezáltal mentális egészségünket. Első részében szemiotikai elméleti hátteret vázolok a kérdés végiggondolására, a másodikban a bemutatott összefüggések gyakorlati vonatkozásairól írok, egy mentálhigiénés kurzus tapasztalatai alapján.Kulcsszavak: jelentés, reprezentáció, külső és belső valóságTanulmányommal a jelek tudománya, a szemiotika segítségével szeretnék néhány pontoni, kapcsolódni a művészetek - kiemelten az irodalom - mentálhigiénés szerepéről való gon-i dolkodáshoz. Abból indulok ki, hogy a művészetek (re)vitalizálják magunkkal és kör-i t, nyezetünkkel való párbeszédünket, átláthatóbbá és átélhetőbbé teszik jelentéstulaj doni-I tásainkat, azokat a folyamatokat, melyekben magunkat és a világot értelmezzük. Ez azj j állítás - melyhez, tapasztalatom azt mutatja, sok gyakorló művészetkedvelő kapcsolódnai saját élménnyel - egy jeltudós, Jurij Lotman művészetelmélete nyomán alaposabban isj kifejthető., Lotman szerint a művészet az élet megismerését szolgálja, s ez a megismerés kommu-t' nikációs folyamatokban, jelentéscserékben zajlik.' A műalkotás egyrészt jelként, más-| részt modellként van jelen a kommunikációban, s a modell a jeltől abban különbözik,!' hogy nemcsak egyszerűen helyettesíti jelöltjét, hanem hasznosan pótolja is azt, a tárgy' ^ megismerésénekés rendszerezésének folyamatában" (Lotman 1973a, 238). A jelentéscserének, az információátadásnak két módját különbözteti meg Lotman a művészetre; és tágabban a kultúra egészére érvényesen: az én-ő és az én-én típusú kommunikációt^ (Lotman 1994). A művészet az én-ő és az én-én típusú kommunikációt is alkalmazza,i' mondja, a kettő közt oszcillálva teremt strukturális feszültséget. Az én-ő típusú kom-|l munikációban a közlemény és a benne tárolt információ állandó, az információ hordo-j ' zója változik (először a feladó, majd a befogadó a hordozó^), míg az én-én típusú kom-U munikációban az információhordozó ugyanaz marad (illetve a befogadó és a feladó egy személyben egyesül), a közlemény alakul át és nyer új értelmet. Utóbbi esetben a feladó! mintegy önmagának üzen, a művészettel való kommunikációban oly módon, hogy1 Lotman nézeteit többszörös átdolgozás után Analiz poéticesicogo telcsta [A költői szöveg elemzése] címmel tette közzé 1972-ben. Magyarul a korábbi változat a Strulctura chudozestvennogo telcsta [A művészi szöveg szerkezete] részletei olvashatók a Szöveg, modell, típus című válogatásban. Jómagam a német fordítást használom (Lotman 1973b). 2 Lotman itt a kommunikáció jakobsoni alapmodelljére épít.tEMBERTÁRS2021 / 4.1325