Emmaus 2018. [antikvár]

AjánlásBANBELA esperesÁldást és békességet kívánok az Em-maus minden tisztelt Olvasójának!Az Emmaus indulásától fogva egészen mostanáig elsősorban a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye életét kívánja bemutatni. Olykor kicsit száraznak tűnő jelentések felsorakoztatásával, de azért mindig törekedve arra, hogy színes és életszerű pillanatképek is megjelenjenek e kiadványban. Istennek legyen hála, hogy ha döccenőkkel is, de a lap megjelentetése folyamatos lehet. Fontos ez, hiszen ebben a formában is szükséges nem csak a magunk megjelenítése, de bizonyos fokig egyfajta önvizsgálat is. Egy meglehetősen nárcisztikus világban élünk, amelynek a késztetései ránk is hatnak. Nehezen tudjuk kivonni magunkat azon hatás alól, hogy magunkról csak a jót és szépet publikáljuk.Egy elsősorban belső kör számára megjelenő kiadvány jó esetben tükröt tart elénk, amelyben látjuk nemcsak a valódit, hanem az igazat is".Vélhetően mások is hiányolják egyházi életünkben esetenként az igazsággal való szembesülésnek a hiányát, az önkritikus megnyilvánulásokat. Üdítő jelenség, hogy ha az ember ilyennel találkozik, hovatovább maga is igyekszik ezt gyakorolni. A Szentírás arra biztat: Vizsgáljátok meg magatokat!". Kiadványunkban olykor burkoltan, máskor nyíltabban, de találkozunk a szembesüléssel.A 2018-as esztendő számunkra a reformáció 500+1 évét jelenti. Meggyőződésem szerint lényegileg nem térhetünk el azoktól a tartópillérektől, amelyek a reformáció indulásakor megfogalmazódtak. Az Emmus idei számának ajánlójában a hitre hívom föl a figyelmet. Sola fide". Egyedül a hit. Arra kívánok ráerősíteni, hogy ennek nem csak elvi, dogmatikai hangsúlya van.Természetesen van az is, de a bibliai hit nem csupán elmélet, sokkal inkább praktikum. Pál apostol a zsoltárt idézi: Hittem, azért szóltam. ".A bibliai hit bizonyságtétel szóban, életvitelben, életminőségben. A mindennapok világában történő helytállásunk, hitelességünk az, amely jó tanúbizonysága lehet Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz való tartozásunknak. Sajnos megfordítva is igaz: az üresen csengő szép szavak életünk fonák praxisával rombolja Krisztus és egyházunk ügyét. A zsoltáríróval együtt tiszta szívből kérjük: Láttassák meg a te müved a te szolgáidon, és a te dicsőséged, azoknak fiain." Az Isten dicsősége és ne a magunk szerepe legyen nyilvánvaló a környezetünkben élők számára.Az Emmaus bizonyos értelemben tükör, benne megláthatjuk magunkat is, de még inkább Isten dicsőségét és kegyelmét. Mi lényegileg nem tehetünk mást, mint az egykori tanítványok, akik így kérik Mesterüket: Növeld a mi hitünket."