Bővebb ismertető
A harmadik időszakban, amely 1892-től 1905nig terjed, az az első szembeötlő jelenség, hogy, az 1892. évi összevont 1—II. füzet ismét az Erdélyi Múzeum címet viseli. Az 1892. január 31-i szakosztályi közgyűlés ugyanis elfogadta Szinnyei József titkárnak Széchy Károlytól is támogatott azt az érvelését, hogy aj kiadványoknak tíz szóból álló felirata voltaképen nem cím, hanem a hiányzó címnek a magyarázata,^ s így a 8 esztendeig megokolatlianul mellőzött „Erdélyi Múzeum" cím visszaállítását egyhangúlag azzal az utasítással vette tudomásul, hogy a főcím alá az eddigi fölírat csak magyarázatul teendő ki. így lett ismét és maradt változatlanul a most következő 14 évfolyamon keresztül ez a cím: Er dél yi Múzeum. Az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcsélet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának kiadványa. _ Ugyanezen a közgyűlésen Szász Béla alelnök azt az indítványt terjesztette elő, hogy a bölcsészeti szakosztálynak az eddigi kéthavonként megjelenő folyóirata — egyrészt a kedvező anyagi helyzetre való tekintettel, másrészt élénkebbé, alkalomszerűbbé tétele s nagyobb elterjedése érdekében — az 1892. év elejétől 10 füzetből álló s füzetenként legalább 3 és Va ív terjedelmű olyan havi (júl. és aug. kivételével) folyóirattá formáltassék át, melynek a tartalmát a tudományos dolgozatokon kívül „rövid irodalmi, bírálati és más hasonló természetű közlemények szolgáltassák." A választmány javaslata alapján a közgyűlés az indítványt elvben ugyan pártolta, de a költségtöbbletre való tekintettel egyelőre a kéthavi megjelenéshez ragaszkodott azzal az utasítással, hogy a választmány kövessen el mindent azoknak a föltételeknek előteremtése érdekében, melyek a havonkénti kiadást lehetővé teszik