Erdélyi Múzeum 2012/2. [antikvár]

Pál-Antal Sándor Népességi viszonyok a Székelyföldön a 18. század elején A 18. század eleji székelyföldi népességi viszonyok kérdése, az összlakosság tényleges létszámának megállapítása olyan kérdés, amelynek megválaszolása történetírásunk egyik feladata. A kérdés megoldása a felületes szemlélő számára könnyűnek tűnik, hiszen ebből az időszakból gazdag forrásanyaggal rendelkezünk, köztük sok összeírással, amelyek megadhatják a szükséges választ. A korabeli levéltári adatok és az emlékirodalom összevetése azonban egy olyan - látszólagos - ellentmondást tükröz, amelynek feloldása alapos utánajárást igényel. Amíg a 18. század első feléből származó korabeli emlék- és naplóírók iszonyú természeti csapásokról beszélnek, az összeírások adataiból alig lehet a rendkívül nagy emberáldozatokra következtetni. Az alábbiakban az írott források megbízhatóságának mérlegelése után elemeztük és összevetettük a korabeli összeírásokat az 1708-1711. és 1717-1719. évi szárazság és pestis okozta emberveszteségekről szóló tudósításokkal. A hiányzó adatokat pedig becslés alapján pótoltuk. A végeredmény egy rendkívül nagy áldozatokat követelő megpróbáltatásnak kitett, számbelileg megfogyatkozott népesség képét mutatja, amit az összeírások csak részben tükröznek. A 18. század elején Erdélyben a partiumi részekkel eg)^tt 28 megyei típusú törvényhatóság működött, ebből tíz vármegye, két magyar vidék, öt székely szék, kilenc szász szék és két szász vidék volt. A székely törvényhatóságok: Aranyosszék, Csík-Gyergyó-Kászonszék, Háromszék, Marosszék és Udvarhelyszék. Csík-Gyergyó-Kászonszék négy társult székből állott: Alcsík-, Felcsík-, Gyergyó- és Kászonszékből, Háromszék három egyesült székből, Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszékböl, valamint a Sepsiszékkel társult Miklósvárszékből. Udvarhelyszéknek két húszé-ke volt: Keresztúr- és Bardócszék. A Székelyföld területén 409 falusi közösség mellett egy szabad királyi város -Marosvásárhely-, kilenc mezőváros és három udvarhelyszéki kiváltságos hely (Szentegyházas-és Kápolnásoláhfalu - a mai Szentegyháza és Kápolnásfalu -, valamint Zetelaka) létezett. Marosvásárhely, hat mezőváros (Csíkszereda, Bereck, Illyefalva, Kézdiváráhely, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely) és Szentegyházasoláhfalu taxás hely volt. Pál-Antal Sándor (1939) - ny. levéltáros, PhD, az MTA külső tagja, Marosvásárhely, [email protected] Székfoglaló előadás, elhangzott a Magyar Tudományos Akadémián, 2011. szeptember 15-én.