"Érted vagyok" 2013. április [antikvár]

2013, április Tanulmány Farkas József Ó előbb szeretett A messzeségben is megjeient az Ur: Öröl< szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Jeremiás 31,3 h/li tehát azért szeretünk, mert 6 előbb szeretett minket János 1. levele 4,19 lm t Súlyos dolgokról lesz most szó! IVli lehet a súlyos dolog? A súlyos dolog. amiről sző lesz: a szerelel. Erre. azt hiszem, sokan elcsüggednek - ja. akkor ez nem komoly dolog. A szeretet - lehet arról még valami újat, súlyos dolgot mondani? Hát már mindent tudunk! Azt remélem, hogy fogok mondani egyet-mást, amit vagy nem tudunk, vagy dönteni kell arról, hogy hogyan tudjuk? Tehát a szeretetről lesz szó. János evangéliumában is, de első levelében még inkább középpontba kerül a szeretet. Éspedig ebben a nagyon egyszerű szerkezetben, hogy az Isten szeret, tehát mi szeressük viszont az istent, és mivel az Isten szeret, egymást is szeressük! Ez tényleg nem nagy dolog, ezt egyszerűen meg lehet érteni. De hát bonyolódik a dolog akkor, amikor ilyet olvasunk az Igében, hogy az Isten szeret. Az Isten szeretetét kell itt előszőr tisztázni, mert Jánosnak is ez a gondolatmenete: ahogy az Isten, úgy szeressünk miis! Ha pedig pontosítjuk a dolgot, nem egyszerűen arról van szó, hogy az Isten szeret téged - az Isten úgy szeret, hogy elküldőne Jézust, és Jézus „engesztelő áldozat a mi bűneinkén". Hát itt kezdődik az, amiért azt mondom, hogy nagy lélegzetet kell venni, amikor erről beszélek. Tudniillik nagy vakmerően azt állítom, hogy Jézusnak a legközelebbi tanítványai sem értették igazán Jézust. Ez súlyos mondat, de hát nem olyan nehéz alátámasztani. A helyzet ugyanis az volt, hogy a zsidók felnőttek egy bizonyos vallásos nevelésben, ehhez a vallásos neveléshez jött aztán Jézus gondolata, és birkózott egymással bennük ez a két gondolat: a hagyományos vallásos nevelés, ami körülbelül ezer esztendős volt már akkoriban, és egy új gondolat, amit Jézus hozott. A kettőnek az ötvözete került bele a Bibliába, és ebben is ez szólal meg: „engesztelő áldozat". A tanítványok jól értették az ótestamentumi teológiát, csak-meggyőző- désem szerint - azi nem tudták, hogy hogyan viszonyul ehhez Jézus teológiája. Az otiístamentumi ti;0L0Gi \ tulajdonképpen egyszerű: az Isten szent, dicsőséges, hatalmas, mindentudó, mindenható, szentségéből következik. hogy gyűlöli a bűnt. márpedig mi, emberek, elbuktunk, halomra vétkezünk, tehát az Isten haragjába kerültünk, kerülünk. Itt valamit csinálni kell, ki kell engesztelni az Istent, aki haragra gerjed a bűneink miatt. Ennek megvan a módja: áldozatokat kell bemutatni. Kisebb bűnért kisebb áldozat, nagyobb bűnén nagyobb áldozat, a nagyon-nagyon nagy bűnökért véres áldozat. Az Ószövetségnek ez a teológiája, ezt gyakorolták. Jeruzsálemben látványosak voltak a nagy állatáldoza-tok. Voltak kiemelkedő ünnepek, amikor különösen megrendítő volt a színes, gazdag istentisztelet, a véres áldozat - ez minden idegrostjukban, ídegszálukban benne volt a zsidóknak. Ezt nem lehetett megkérdőjelezni, azt iTiondani. hogy ennek egyszer vége lesz. Hát hogy van ez? Ez természetes volt. ez volt az alap. Az Isten haragszik, és méltán, men szent, mí meg bűnösök vagyunk, valahogy jóvá kell tenni a dolgot, és a jóvátételnek a módja az áldozat, végső soron a véres áldozat. Ők ebben éltek. Egy kicsit el kell gondolkozni ezen a véres áldozaton. Nem a zsidók találták ki. hogy az Isten haragját ki kell engesztelni kisebb-nagyobb áldozatokkal, végső soron véres áldozattal, netán emberáldozattal! Az ilyesmit nem a zsidók találták ki, ezt csak átvették. A zsidó vallás tulajdonképpen nagyon fiatal vallás. Krisztus előtt 1000 körül rendeződtek néppé, aztán jöttek a törvények. De hát már évezredekkel azelőtt volt vallásosság, az ő népük születése előtt több ezer évvel volt már magas rendű vallásosság, és abban volt mindenféle bölcsesség, és nem utolsó sorban áldozat. Tehát az egész pogány világot bejárta ez. hogy haragszik az istenség vagy haragszanak az istenek; ha több van, akkor többen haragszanak, és ki kell engesztelni az isteneket különféle módokon, végső soron véres áldozatokkal. És nagyon elterjedt világszerte az emberáldozat is. Vannak teológusok, akik azt mondják. hogy az Ábrahám-Izsák történet igazában azt az üzenetet hozta a zsidóknak, hogy nálatok ne legyen ilyen, hogy föláldozzátok a gyerekeket! Lehet, hogy ez kicsit erőltetett magyarázat, de van ebben valami, hogy Ábrahám-Izsáknál végképp lezárult a gyerekáldozat, a véres áldozat, a Molochnak odadobott gyerekes csecsemőáldozat. Ilyen nálatok ne legyen! Mert egyebütt voh. Világszene volt ilyen áldozat. nr;m régéig n.a.gy hatást tett rám egy tévéműsor, amely az inka meg a maja indiánok vallásosságát mutatta be. Egész döbbenetesen közel hozta, életemben még nem éltem át ilyet. Kiderült, hogy a legmagasabb hegyeken, azoknak a csúcsán áldoztak, :iiert az istenek tonn vannak, a magas hegycsúcsokhoz vannak a legközelebb az istenek, tehát oda kell fölmenni, ott kell áldozatot bemutatni. Ott, Közép-Amerikában ez körülbelül 6000 méten jelent. Bemutatták, hogy az egyik ilyen magasságban levő hegycsúcson áldoztak. Embereket, közelebbről gyerekeket, 10-14 éves körüli gyerekeket. Megölték őket az istennek. Eltemették aztán a gyerekeket, akiket ^onvertek, de ott őrök hó, fagy van, és azok a gyerekek megmaradtak. És most, őt-hatszáz év múlva ki lehet ásni azokat a gyerekeket, nem romlottak meg. Nem bomlott szét a test, mert ott aztán igazán van fagy. Tehát kiássák őket, ezt lehetett látni, hogy előkerülnek ezek az agyonven gyerekek. Be vannak takarva valami takaróval, amiben elásták őkeL de a hajuk ott van még, a körmük ott van még. Fölvitték őket. képzeljük