Evangélikus Nevelés 23. [antikvár]

Részlet a 2. oldalról: Rozs-Nagy Szilvia Fedetlen lapokkal Midőn ezt írtam, kék volt az ég, integetett felém a nyár. Az evangélikus óvodákban a ballagásra gyakorolták a kis verseket az ovisokkal az óvodapedagógusok. Az iskolák az érettségi lázában égtek. Az igazgatók szülői tájékoztatókat tartottak, felügyelték az úniós pályázatok megvalósulását, vagy a pedagógustársaikkal tervezgették a jövő tanévet. A gyülekezetek lelkészei elégedetten gondoltak a hit- és erkölcstan terén megtett fáradozásaikra, az új hittankönyvek módszertani újdonságaira, épülő gyülekezeteikre. Mindenki boldog volt, mert át tudta ültetni a gyakorlatba az önismereti, a vezetőképző és a szervezetfejlesztő tréningek elméleteit és tapasztalati élményeit. Konfliktusait bölcsen és derűsen megoldotta, elképzeléseit demokratikusan megvitatta kollégáival - akiket bevont a döntési folyamatba is -, a feladatokat igazságosan leosztotta, visszajelzéseket kért és kapott, ezek fényében felülvizsgálta szakmai gyakorlatát, és jelentős fejlődés indult el nála. Amennyiben ez az álom valósággá vált volna, más témát kellett volna választanunk a mostani Evangélikus Nevelésbe. Luther Márton a Nagy Kátéban a Tízparancsolat magyarázatánál beszél arról, hogy'a szülői hatalomból ered és terebélyesedik ki minden más hatalom is. ( ) A szülőket helyettesítik tehát mindazok, akiket úrnak neveznek, sőt ezeknek tőlük kell kapniuk a jogot és a hatalmat a vezetésre. Az írás is ezért nevezi valamennyit atyának, mert amikor kormányoznak, atyai hivatást kell betölteniük, és atyai szívvel szeretniük övéiket." Majd pár oldallal odébb arról beszél, hogy "többnyire a szülők sem tudnak semmit: egyik bolond neveli a másikat, és ahogyan ők élnek, úgy élnek majd gyermekeik is." Ezért arra a következtetésre jut, hogy'a szülőknek és azoknak, akik hozzájuk hasonló szolgálatot végeznek, prédikálnunk kellene arról, hogyan bánjanak azokkal, akiknek vezetését rájuk bízták." E reformátori meglátás és a valóság kendőzetlen szemlélése nyomán az Evangélikus Nevelés 23. számát teljesen az óvodai, iskolai és gyülekezeti vezetői szerepeknek, és a bennük rejlő lehetőségek vizsgálatának szenteljük. Prédikáljuk, szép szóval és kertelés nélkül elemezzük, hétköznapi eseteken és különleges megoldásokon keresztül mutatjuk a vezetők előtt álló példákat és megvalósítási lehetőségeket, utakat és eredményeket, célokat és akadályokat, társakat és kapcsolódási pontokat. 2