Evangélikus Nevelés 26. [antikvár]

Részlet: beköszöntő Szellemi és lelki útravaló A reformáció kezdetének 500. évében örömmel ajánlom olvasóink figyelmébe az Evangélikus Nevelés igazán tartalmas számát. A közölt írások azt tükrözik, egyházunkban mennyire összetartozik a szellemi és a lelki munka. A reformáció gazdag hagyományát jelenti ez a kettősség. A reformátorok egyszerre voltak lelki gondozók, igehirdetők és tudósok. Az evangélikus egyház lelki és szellemi megújulása ma is kéz a kézben jár. A spiritualitás és a missziói lelkület mellett, jelen van a szellemi igényesség és a minőség igénye. Imádkozó, igére figyelő és tanító-tanuló egyház kell hogy legyünk. Luther szenvedélyes Isten-kereséséből következett, hogy egységben látta az igehirdetést és a tanítást. A templomi környezet mellett hangsúlyozta az otthonokban és az iskolákban való tanulás jelentőségét is. Egyházlátogató útjai során feltárult előtte, hogy az emberek mennyire szegények az ismeretben. Ekkor írta a Kis majd a Nagy kátét, azzal a bevezetéssel, hogy „a családfő így tanítsa az ő háza népét". Az otthonokban, családi körben - vagy éppen a gyülekezetben - való tanulás mellett komoly szerepet játszottak az iskolák is. Luther a Keresztyén iskolák állítása s fenntartása ügyében című iratában így fogalmaz: „mi örömest akarunk gondoskodni a mi gyermekeinknek nem csupán hasáról, hanem lelkéről is". Ez ma is az egyházi iskolák feladata: gondoskodni a diákok lelkéről is. Ennek jegyében adjuk kézbe az Evangélikus Nevelés jelen számát. Legyen rajta áldás. Dr. Fabiny Tamás püspök