Evangélium 1945. január-december [antikvár]

Isten ke&ébe tesszük le hazánk sorsa mellé folyóiratunk ezévi, huszonnegyedik folyamit. Az elmúlt három esztendőben a vasárnapi evangéliumi szakaszok kapcsán rendszeres munkával feldolgoztuk nagy vonalakban az egész hitletéteményt (Isten, Krisztus, Egyház). Az 1945-ik év élére, úgy érezzük, elméleti célt nem tűzhetünk. Szentbeszédeink irányát ma kötelezően megszabja maga a hazánkat dúló, népünket pusztító hiború. Legyenek templomaink a földönfutók imádságos otthona, oltáraink a csüggedők erőforrása, szószékeink a szomorúak vigasztalása. Az igazságos Isten irgalmazzon jó magyar népünknek! VASÁRNAPI ÉS ÜNNEPI SZENTBESZÉDEK I Újévre Jézus : a szeretet programmja „Az Úr dicséretét beszélje szám és áldja minden test az ö szent nevét örökké és mindörökön örökké" (Zsolt 144,21). Bev: Ránk köszöntött az új esztendő, titokzatosan és kiis-merhetetleníil s itt, a kapujában tantorogva, megverten és mégis bizakodva azt kérdezetik, mialatt didereg a szánkon az újévi jókívánság: mit kezdjünk ezzel az életünk fölé borult es'tendövel, hogyan rendezzek el benne kínzó nyugtalanságunkat, sebeinket és rettegéseinket, hogy újra rádöbbenjünk életünk tartalmatlanságára és i?azi céljára, ho»y a szenvedéseknek ebben a magas iskolájában végre megértsük: mit érünk az Isten igazságos mérlegén. Új évet, tehát új életet kezdeni, amire sohase volt nagyobb szükség, mint most, csak úgv tudunk, ha akaratunkat a minden élet örök Forrásához igazítjuk, aki szent Fia által akarja a világot, tehát az életünket is me?gy6*yítan<, aki nemcsak jelnek, zászlónak és eligazító fénynek jött el, hanem élfl, megvalósítható, egyetlen programmnak is példájával, tanításával és kegyelmeivel. Ez-