Ferences Közlöny 1940. december - Mutatvány szám [antikvár]

Részlet: Szent karácsony éjjel... "Ó gyönyörű szép titokzatos éj..." A legszebb éjszaka, amely valaha is a földre borult. Nem a Hold ezüstös fénye, sem a csillagok tiszta ragyogása miatt. Az Ég nyilott meg s hajlott rá a Földre. S ahová az Ég csókja hullt, fellángolt a födre szállott Istenember szíve. Lehajlott a menny s a földre tette az egek malasztját, Mária ölébe a kisded Jézust. Régóta vártuk már ezt a találkozást. Szenvedtünk, jajgattunk, sírtunk, vezekeltünk. Rettenetes volt az élet béke és kegyelem nélkül. A remény tüze itt is, ott is fellángolt a kinyilatkoztatás szent halmain. Most valóságot ünneplünk. Itt a szabadító, az Isten és az ember összebékítője. Isten is, ember is, hogy ebben az egységben is biztosítsa a békét, a bocsánatot, a kegyelmet és az üdvösséget. "Ó fogyhatatlan, csodálatos ér..." Áldunk, szent karácsony éjszakája!