Földrajzi Értesítő 1987/1-2. [antikvár]

FÖLDRAJZI ERTESlTÖ 1987. XXXVI. ÉVFOLYAM 1-2. FÜZET ökológiai változások a földr^zi fejlődéselmélet tükrében* DR. A. A.VELICSKO ; A földrajzi fejlődéstörténet elemei. Az általános természeti változásokat előidéző tényezők A jelenlegi tájburok hosszas fejlődés eredményeként alakult ki; mai állapota pilla- ^ natnyi (szűk) idökeresztmetszetet képvisel a fejlődés láncolatában. A természeti rendszer fejlődését endogén és exogén tényezők határozzák meg; mindkettő nyomot hagy a természeti elemek (növény- és állatvilág, égliajlat, üledék-összletek stb.) visszafordíthatatlan evolúciójában (BUDÜKO, M. 1. 1985). Az endogén tényezők közül legliatékonyabbak a földkéreg vertikális és horizon-táhs mozgásai. A Pamir, Altáj vagy a Himalája hegységrendszerek kiemelkedése pl. kardinálisán megváltoztatta Közép- és Kelet-Ázsia éghajlatát és tájait. Ennél is nagyobb jelentőségűek a litoszféra lemezeinek horizontális elmozdulásai: a hindusztáni lemez a déli félteke alacsony szélességeitől jelenlegi helyzetéhez közeledve jelentős változá- , sokat idézett elő; a Drake-átjáró megnyílása elősegítette az .Antarktisz jégtakarójának kifejlődését; a Balboa-szoros pliocénbelí elzáródása pedig - egyes kutatók szerint -hatással volt az eljegesedés megjelenésére az északi féltekén. Az endogén tényezők azon- / ^ ban csak regionális, maximáhsan szubglobális szinten befolyásolják a természet állapotát. Globális szempontból általánosabb hatást fejtenek ki bizonyos exogén tényezők. jf' Közülük a legmarkánsabb szerepet a légkör és elsősorban az alsó troposzféra hőháztar- j' tása játssza, ugyanis ez utóbbi határozza meg a levegő felszínközeU rétegeinek átlagos hőmérsékletét. Nagy tömegű adat feldolgozása lehetővé tette a földtörténeti közép- , és újkor termikus görbéjének megrajzolását, amely a következő sajátosságokat tük- 7 ' rözi: [;/ Az utolsó 200 millió év során a globális középhőmérséklet legalább kétszer ment át jelentős változáson: a trópusi körülményekre jellemző hőmérséklettől (20 °C felett a triász idején) a pleisztocénre (tehát az utolsó 1 millió évre) jellemző 12 °C-ig süllyedt (a jelenlegi globális középhömérséklet 15 °C körül van). Ebből némelyek arra az általá-nos következtetésre jutottak, hogy a Föld természeti viszonyainak változásai a lehűlés irányába mutatnak. Ez a következtetés azonban feltételes. A hőmérséklet csökkenése, amely az elmúlt 60-70 millió évre (kainozoikum) jellemző, nem korlátlan, hanem í/ a fanerozoikum nagy termikus hőingadozásának .részt képezi. Hasonló lehűlés a föld-történeti ókorból a középkorba történő átmenet során, a karbon végén és a perm elején, mintegy 300-280 millió évvel ezelőtt is lejátszódott, az akkori viszonyok a ple- k isztocén alacsony hőmérsékletéhez hasonlíthatóak. . * A Magyar Tudományos Akadémián 1986. szeptember 1 7-én elhangzott előadás szövege. .í; 1 Földrajzi Értesítő 1 !J tr ji iV ,.'