Az Én Ujságom 1927. január-december [antikvár]

— 2 — Halló! Szerkesztő Bácsi! — Ki beszél? — Találja ki! — Ejnye, be ismerős - Nem emlékszik már rám? — Hiszen volt egyszer egy kislány, aki nekem valamikor sok szép levelet irt! Annak éppen ilyen volt a hangja! Bab-sinak hívták! He már nagyon, nagyon régóta nem hallottam róla semmit! — Hát az a kislány én vagyok! — Lehetetlen!? — Be igazán, én vagyok Babsi! — No ez aztán meglepetés! Hát mi %ij-ság, Babsi? — Boldog új évet kívánok! Boldog új évet kívánok! — ]}^ért mondod kél-¦ szer? Azért, mert Tündérmorzsa szigorúan meghagyta, hogy az ö nevében is kívánjak boldog új évet a Szerkesztő Bácsinak! Tündérmorzsa? A legjobb barátnőm! Nem tetszik emlékezni rá? Ö egy furcsa kisleány, nem olyan, mint mi. Olyan finom, öreges természete van. Olyan, mint egy kis nagymama. És hosszú szőke haja van, azonfelül még göndör is . Most már emlékszem rá! Úgye? Hát rám émlékszík-e? Be mennyire! A te hajad rövid és fekete. Jaj, de jó, hogy a Szerkesztő bácsi még így emlékszik rám! Pedig nem érdemled meg! Egy éve, hogy nem jelentkeztél! Jaj, csak szidjon meg! Be mindig annyi lecke volt az iskolából és zongora- és torna- és nyelvóra és minden .¦ Megbocsátok, ha jóváteszed ¦ a -imilasztá-sodat! — Jóváteszem! Jaj, úgyis annyi kérdemi valóm van! Nem is tudom, hol kezdjem? Mostanság annyi új dolog van a világon egyik napról a másikra, hogy az ember rá se ér rajta gondolkozni. Pedig csoda jó az, ha az ember minden új dolgon egy kicsit gondolkozik. És ha megértette, az olyan érzés, mint mikor az ember valamit szépen rendbe rak és eltesz a fiókba. — Ebben igazad van, mert a rendes ember feje olyan, mint egy szekrény millió fiókkal és azokban a fiókokban mindent rendben kell tartani. — Ügy-e? Most például nemsokára itt lesz az új pénzünk, a pengő! És akkor mindennek más ára lesz, mint eddig, mert pengő lesz és fillér. És akkor minden pillanatban gondolkozni kell, hogy ez meg az mibe kerül, mert gyorsan ki kell számítani, hogy ami régen korona volt, most mennyi pengő és fillér. Én azt hiszem, hogy ez borzasztó nehéz lesz! Nem gondolja Szerkesztő Bácsi? — Nem gondolom, hogy olyan nehéz lesz Babsi! — Azt mondják, hogy csak nyolccal kell szorozni. És bizony nem nagyon értem . ezt az egész átszámítást. — Rögtön meg fogod érteni! Figyelj csak ide! Egy pengő ugyebár tizenkétezerötszáz papírkoronának felel meg. Ha most már azt akarjuk kiszámítani, hogy hány pengőbe és fillérbe kerül valami, ami azelőtt koronákba volt számítva, akkor a koronaösszeget el kellene osztani tizenkétezerötszázzal. Ez bizony nem könnyű, de szerencsére van egy könnyebb módja is. Tizenkétezerötszáz éppen nyolcszor foglaltatik a százezerben. Tehát ahelyett, hogy tízenkétezerötszázzal osztanánk, százezerrel osztunk és nyolccal szor-zunk. Mégpedig először nyolccal szerzünk, ez nagyon, könnyül Azután még hátra lenne százezerrel osztani. Ez is könnyű lenne, Mszen százezerrel osztani ¦csak annyit jelent, hogy hátidról balra ' lóljuk .a tizedes pontot öt hellyel a számban vagy ha nidlák vannak a végén, hát öt nullát elhagyunk hátul, dehát még ezt se kell legtöbbször, mert a dolog még egyszerűbb! Ugyanis manapság nem igen számol az ember száz koronánál kisebb összegékkel, hiszen ezek már nem