Dörmögő Dömötör 2001/10. [antikvár]

Részlet a folyóiratból: Őszi Zoltán: Varázsbogyó Az erdő fái, bokrai sokféle gyümölcsöt érlelnek ágaikon, a levelek védelmében. Kéklett, sárgállott, piroslott minden ág, ahogy az ízletes csemegék versengve hívták magukhoz az erdő lakóit. Azok éltek is a lehetőséggel, s reggeltől estig csak azzal voltak elfoglalva, hogy ágról-ágra ugrálva, repülve válogassanak a pazar kínálatból. Ezekben az időkben a manók sem otthon étkeztek, hanem valamelyik közeli bokor alatt, vagy ágai közé felkúszva csemegéztek az akkor éppen megkívánt gyümölcsből. Nem kellett oda se tányér, se kés vagy villa, az édes bogyók csak úgy szemezve, marokból estek a legjobban...