Ifjúság és Élet 1934. május 5. [antikvár]

Részlet:Amikor a tengeren is aratnak.A tenger rendesen úgy szerepel a köztudatban, mint valami gonosz természeti hatalom, amely csak árthat az embereknek: hajókat semmisít meg, emberéleteket tizedel, értékes rakományokkal telt hajókat nyel el feneketlen gyomrába. Pedig a tenger legalább is annyit használ, mint amennyit árt. A nagy hajósnemzetek, melyeket tengerparthoz juttatott szerencséjük, tudják, hogy a tenger nemcsak veszedelmekkel környékezett csatatér, ahol nap mint nap csatázik egymással a természet és az ember, hanem drágalátos termőtalaj is, melynek dús az aratása és bőven osztogatja az áldást...