Kincskereső 1996. szeptember [antikvár]

Részlet a folyóiratból: "Békés Pál: Mocsárszerű körülmények Mámor A pulit Bogáncsnak hívták egy regény után. A sparherd alatt lakott, gubancos volt, a szőre földig lógott. Végiglihegte az egész nyarat. Akkor tanultam meg, hogy a puli izzadás helyett liheg, pontosabban: így izzad. Akkoriban tanultam mindent. Ez már a következő nyaram volt, a kilencedik, az első falusi, az addigi leghosszabb. Mondták róla, hogy terelőkutya, a kondásnak mégsem pulija volt, valami izgatott, lábát kapkodó, farkát rezegtető nevesincs korccsal járta a falut. Bogáncs pedig egész nyáron a földes padlójú konyhában a sparherd alatt tétlenkedett. Néha ki-kijárt a kertbe a dolgát végezni, de azonkívül semmi. Ült a koszlott rongyok között, a szétfoszló papundekliládában, rózsaszín nyelve kilógott és zihált. Pokoli meleg volt tényleg. Azt is akkor tanultam, mi az, hogy aszály..."