Magyar Cserkész 1928. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

IX. é'violyam i, szám. Budapest, lOaS. fanuAr 1. A MAGYAR CSCRKÉSXSZÖVBTSÉG HIVATALOS I.APJA A HagaaB Cseekésassöoctség elnöksége és intémöbizottsága Eaoactalan 7. boldogi munkában áldásban gasdag úf esBtcndöt kíüán. minden magyae cscukésEnek., és a magaae cseekésset minden íó baeátfának.! iui«mi«tiu«itti«iui*uii*tiii«tiitaiiti«iiii*iiti*iiit*titt«mi* JÓ MUNKÁT! „Jó munkát! Jó munkát! . . ." Hányszor mondjuk, hányszor halljuk ezt anélkül, hogy valamire gondolnánk mellette! Mikor az újesztendő küszöbén a „nagyok" nevében „jó munkát" kívánok nektek, fiúk, a gondolkozó lélek röntgen-sugarával keresztülvilágítok e megszokott szavakon, hadd lássátok, mit rejt magában az a köszöntés, amellyel millió cserkésztestvér üdvözli egymást az alaszkai jégmezőktől az Uj-Zélandi őserdőkig . . . A jó munka: használható, értékes munka. Olyan szellemi vagy testi erőfeszítés, amellyel építünk, segítünk, mentünk. Nem széltolás, nem műkedvelő piszmogás, nem szemfényvesztés, hanem mély szántás, ugartörés, viharral dacolás, árral szemben úszás. A jó munka acélakaratból, verejtékből, önmegtaga-dásból. Isten- és emberszeretetből, tudásból, ügyességből tevődik össze. A jó munka kifáraszthat, de kimerültség nem jár a nyomában. A jó munkát nem lehet megunni. Erőforrás az, melyből új akarások sarjadnak. Tanuljátok meg azért, fiúk, a jó munkát. A cserkészet a jó munka iskolája. Valóságos üde oázis a látszatra dolgozás profitra-éhes sivatagában. — Mióta ugyanis a termelés célja a szükségletek kielégítése helyett a haszon-hajhászás lett, megkondult a lélekharang a jó munka fölött. A lelkiismeretlenségnek „annyi baj legyen" — miazmái fojtogatják a torkunkat. A kötelességtudás oxigénje igen megritkult társadalmunk légkörében. Felétek tekint minden szem, fiúk, — tőletek várjuk, hogy kiássátok és új életre keltsétek a letűnt századok büszkeségét: a jó munkát. A régi jó idők józan-becsületes polgárai igen jól ismerték önmagukat. Tudták, hogy az emberi természet általában fázik a yrf munkától, azért intézményesen biz- tosították azt. Hallottatok a céhekről? Az inas csak akkor szabadult fel, ha „remeket" készített. Mester nem lehetett az, aki nem vándorolt s nem igazolta munkájával, hogy valóban mester a szakmájában. A céhmester a mesterek között is szigorú fegyelmet tartott. Nem tűrte, hogy akármelyikük hanyagsága foltot ejtsen a céh becsületén. Ma már nincsenek céhek, ma a rosszul értelmezett szabadság rászabadította az emberiségre a lelketlen haszonlesőket. A jó munka mellett csupán az egyéni becsület áll űrt. Ezt az egyéni becsületet, öntudatos köte-lességteljesitést ápolja, fejleszti a cserkészet. Nekünk magyaroknak kétszeresen szükségünk van erre. Közöttünk járványos „hozzá-konyitás" dühöng: — Tudsz németül? — Tanultam, de beszélni nem tudok! — Hát a gyorsírással hogy állunk? — Ha lassan írhatok, megy valahogy . . — Nem hegedűlnél valamit? — Keveset gyakoroltam . . . — Írd le gyorsan ezt a levelet, de írógéppel! — Jaj, csak egy újjal tudok irni . . . — Nem vállalkoznál lokomobil-gépészségre? — A vizsgám megvan, de önállóan nem mernék . . . Figyeljétek meg, fiúk, így van ez mindenütt. Milyen ritkán halljuk azt, hogy: Megcsinálom! Értek hozzá! Elmagyarázom! Megmutatom! Pedig érzitek — ugye _, mennyi férfiasság, mennyi egészséges, jogos büszkeség sugárzik ezekből a szavakból?! S az édes magyar haza, a megrabolt, kifosztott, láncravert Magyarország mennyit nyer erőben, vagyonban, megbecsülésben, ha fiai jó munkát végeznek! Emlékezzünk csak, hogy a magyar cserkészek kemény munkája