Magyar Cserkész 1936. november 1. [antikvár]

Részlet: Kincsesbányában járunk valamennyien, mikor halottak napján a temetőket látogatjuk. Mennyi érték van eltemetve! Egyik sírban a tehetség, másikban a szorgalom, harmadikban az alázatos munkakedv. Máshol meleg szülői szeretet és önfeláldozás. Mi csak járunk a sírok közt, áldozunk a kegyeletnek, de nem jut eszünkbe, hogy a halottak kincsesbányájából bányásszunk az élők, saját magunk részére valamit. Pedig mennyi értéket találhatunk, csak keresni kell! Vannak itt országosan ismert nevek, kiknek élete nyitott könyv előttünk. De találhatunk elhunyt rokonaink, cserkésztestvéreink, barátaink között is bőven olyanokat, kiknek életéből értéket, kincset bányászhatunk. Az imádságon és kegyeleten kívül a cserkész, temetőben járásban kincset is bányászik. A halottak teste porladjon el, mert ez a Jóisten gondolata, lelkük az örökkévalóságban él, de nemes tulajdonságaik, példajárásuk éljen itt a földön is tovább bennünk.