Magyar Cserkész 1937. április 1. [antikvár]

Részlet:Őrzője vagyok-e testvéremnek?Játszottunk a téren. Kiabáltunk nagyokat, mert rúgtuk a labdát és azt nem lehet csendesen csinálni. A templomba menő emberek is odanéztek. Aztán jött egy sánta őrbácsi, karszalagja volt és megfenyegetett botjával. A többiek mind elszaladtak, de én úgy féltem, hogy nem is tudtam megmozdulni, csak sírni kezdtem és vártam, hogy megüssön...De akkor egyszerre egy nagy fiú ugrott elém és elhárította a botot.- Ne bántsa azt a kis gyereket! - kiáltotta nagyon bátran.Az őrbácsi valamit morgott, aztán elment... A nagy fiú, lehetett már második gimnazista is, megsímogatta a fejem. Szép zöld cserkésznyakkendője volt és boldogan mosolygott. A nap is sütött és a galambok egészen közel röpködtek.