Magyar Ifjúság 1987. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet az 1987/1. számból:GyerekszemmelLakik velünk szemben a hatodikon egy idős néni. Minden délután lehozza a kutyáját, Rexit a térre sétálni és megengedi, hogy játsszam vele. De nem lehet a kutyával bolondozni, mert olyan könnyes, szomorú szemű jószág, mint a gazdája. Néha leülők a néni mellé, mert folyton egyedül van. Tegnap azt mondja: jó nektek, mai gyerekeknek. Bezzeg az én időmben nem jutott reggelire kakaó. Örültünk az üres kenyérnek is. Ti mindent megkaptok, amit csak kívántok, és minden azért történik, hogy nektek jobb legyen. Folyton a gyerekkoráról beszél, hogy akkor milyen nehéz volt. - ez a heppje.