Magyar Lányok 1918. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet az 1. számból: A hegyek között. - Flóra, te igazán kegyetlen vagy! - Te meg kiállhatatlan vagy, Zdenkó! - Mondhatom, szépen beszélsz a vendégeddel! - Te nem vagy vendég, Zdenkó. Te az unokabátyám vagy, s azt hiszem, nem először töltöd a szünidőt itt nálunk. - Szemrehányás akar ez lenni? - Ugyan kérlek, te is Jól tudod, hogy nem teszek szemrehányást, nincs is miért. Mindig szivesen láttalak mint rokont, s ha régebben, mint gyermekek sokat veszekedtünk, talán verekedtünk is együtt, azért én - én szerettelek - mint rokonomat - és - A fiatal ember, aki eddig a padon ülve cigarettázott a leány mellett, most felugrott s szinte haragosan nézett reá. - Hát ez sem igaz! Nem szerettél mint rokonodat sem, soha! Csak épen hogy megtűrtél - mert kénytelen voltál vele. A leány nem felelt. Hirtelen eszébe jutott, milyen durva, kíméletlen, rakoncátlan fiú volt Zdenkó. Mennyi keserűséget, sőt szomorúságot okozott neki minden nyáron, mikor a szünidőt itt töltötte náluk, milyen kegyetlen, brutális volt az ö kedves virágaival, állataival, babáival...