Magyar Lányok 1934-1935. (nem teljes évfolyam) (rossz állapotú) [antikvár]

Részlet az 5. számból: Hétköznapok «Anyókám, lásd, majdnem olyan a munkánk most, mint a Tied. Hiszen Tőled tanultam, te drága, hogy semmi munka sem szégyen és mindig megsegít az Isten, ha magunk is nagyon akarjuk! Persze, ha közben akad állás, boldogan fogadjuk el, de ha nem, az sem baj. Olyan szépen dolgozunk így is, hogy meglásd, megélünk belőle. A lányok aranyosak, Mari néni angyal. És ha tudsz szabadságot kapni, látogasd meg mielőbb a Szobalánykölcsönzőt, ahol epedve vár a te szajkólányod... Tudod, Anyókám, eddig még ünnepnap volt az élet, mert ünnep, ha az ember azt dolgozhatja amit szeret! Most majd hétköznapok jönnek, de azok is szépek lehetnek, úgy-e? Ünnep lesz köztünk, ha Te jössz és jónak látod, amit kitalált a Te nagyon szerető Matyid.» A levelet megcímezte, leragasztotta, de lefeküdni még nem tudott. Nagyon felzaklatta ez az első nap. Mindig így volt vele: gyorsan támadt jó, gyakorlati segítőeszméje, sohasem töprengett sokat a cselekvés előtt. De mikor benne volt, mikor a sikert látta, meghökkent és hihetetlennek találta, hogy ezt ő eszelte ki. Ilyenkor túlságosan érezte a felelősséget, magáért, másokért, mindenkiért.