Magyar Lányok 1939. október 15. [antikvár]

Részlet: MOSOLYGÓ ROZÁLKA Regény fiatal leányok számára. Írta: Z. Tábori Piroska (3. közlemény) Andris megtalálta a virágot, azt gondolta, az édesanyja így üzen neki, restelli a szívét, de így mutatja, hogy szereti. Ő sem köszönte hát meg, szóvá sem tette. Csak elrakosgatta a virágokat szépen, egy verseskönyvbe, amit néha olvasgatott, ha ráért. Sok volt már a virág és Andris szeretettel rakosgatta őket. - Szív küldte, meleg szív, hát szívvel őrizem, - mondogatta magában. De igazán nem gondolt arra, hogy egy szegény kis árva szív jósága, hálája árad így feléje, egyetlen jó szaváért. Ő bizony jóformán nem is feledkezett arról, hogy Rozálka a világon van s náluk él.