Süni 2008/4. [antikvár]

Részlet a műből: Sétálni jó. Kirándulni is remek, de azt nem lehet minden délután, viszont anélkül nem kerek a nap, hogy egy kicsit legalább ne járkáljunk a szabadban, zöldben, fák és bokrok között. Csakhogy egyre kevesebb helyen tudunk sétálni. Ahol tavaly még mező volt, ott kint, a kis tó partján, jól-rosszul megépített házak gyötrik a szememet. Ahol tavaly még fűben lehetett labdázni, ott kerítés jelzi már, hogy "ide ne lépj be, mert már nem a tiéd!" Ezeket a területeket a döntéshozók nem gondolják a természet egy darabjának, hanem úgy hívják, hogy rendezetlen terület, és ásóval-kapával esnek neki a fejlődés és civilizáció jegyében. Az utolsó kis darab zöld-séget is ki kell árusítani, pénzzé tenni, kiskanalanként eladni a rövidtávú haszon jegyében. Ez a haladás? Rendezett kis betonutakon sétálgathatunk illedelmesen, és nézhetjük az új szomszédok kerítéseit, pöffeszkedő házait, miközben egyre inkább fogy az, amiért jó benne lenni a világban.